Szent György hava: Torokra kent gyíkkal űzték el a betegséget

Segítő szent

De ki volt az a személy, akiről elődeink egy hónapot neveztek el? Szent György (271 körül – 303. április 23.) római kori katona és keresztény vértanú volt. Szentté avatását a legtöbb keresztény egyház elismeri, ő az egyik leghíresebb katonaszent.

Ábrázolása miatt –  amint lovagként legyőzi a sárkányt – könnyen felismerhető, mással össze nem téveszthető. Előkelő családból származott, majd Diocletianus császár idején hadiszolgálatba lépett, és hamar magas pozícióba jutott. Ám amikor a császár a keresztényeket üldözni kezdte, lemondott hivataláról, és a császár ellen fordult. Börtönbe vetették, és mivel a legkegyetlenebb kínzásokkal sem bírták a hitétől eltéríteni, kivégezték.

Szent György egyike a tizennégy segítő szentnek, vagyis azoknak a Krisztus utáni első keresztény vártanúknak, akiket együtt hívnak segítségül. A hagyomány szerint ezek a szentek a haláluk előtt ígéretet kaptak Istentől, hogy a hozzájuk fordulókat a nagy bajokban megsegíthetik. Természetesen mindegyiküknek megvolt a maga „területe”: mivel Szent György a hitéhez ragaszkodó ember példája volt, a hit elleni kételyekben fordultak segítségért.

A legenda

A legismertebb legenda szerint György egy líbiai várost szabadított meg a sárkánytól, amely hosszú ideje zsarolta a települést. A középkorban a sárkány lefejezése a gonosz felett aratott győzelem szimbóluma lett. A György-legenda azt a keresztény meggyőződést fejezi ki, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában, akár sárkány formájában is legyőzi.

Megjelenése

Filmek, szobrok és festmények is őrzik Szent György emlékét, számos város a védőszentjének választotta, így címerében is megtalálható az alakja. Több lovagrendnek patrónusa, így a magyar alapítású Szent György Lovagrendé is. Sár­kányölő Szent György a régi időkben a lovagok, fegyverkovácsok, lovaskatonák és a vándorlegények patrónusa volt.

Ábrázolása

A sárkány, mint a gonosz megtestesítője több nép irodalmában, mese- és mondavilágában is megtalálható. A magyar gyerekek általában a sárkány, illetve a bo­szorkány alakjában ismerkednek meg először a gonosz fogalmával, a jó ellentétpárjaként. Benedek Elek és Illyés Gyula meséiben gyakran emberi tulajdonságokat is kapnak a sárkányok, a fiatal vitéz, vagy a szegény legény győzelme a sárkány felett pedig egyben a hős felnőtté válását is szimbolizálta. Petőfi Sándor János vitéz című elbeszélő költeményében sárkány őrizte Tündérország harmadik kapuját, őt legyőzve jutott el Jancsi Iluskához.

A fejek száma

A mesékben a sárkánynak több feje is van – 3, 7, 14, 24, de néha száz –, és általában tüzet vagy gőzt okád, és ez nehezíti a szörny legyőzését, hiszen minden fejet le kell vágni ahhoz, hogy elpusztuljon.

Az idők so­rán a gyerekeknek szóló alkotásokban a sárkány is megváltozott, olykor barátságos, bölcs figura lett belőle, majd korunk mesehőse, Süsü már megjelenésében is más lett: ő a híres egyfejű. Igaz, Csukás István hősének családja még többfejű alakokból állt, és a „fogyatékosan”, egyfejűnek született Süsüt apja kitagadta, ami egyben a kitaszítottságát is jelképezi a többfejű sárkányközösségből. A gyerekek így még inkább azonosulni tudnak az egyébként is szerethető sárkányfigurával.