Miért a dánok a legboldogabbak a világon?

Neveljen boldog gyereket!

Először a szülőnek kell  érzelmileg rugalmassá, együttérzővé, pozitív szemléletűvé válni, aki nyitott és kíváncsi a világra. Majd ezt a szemléletet  továbbadni a gyerekének. A gyerekek nem a mondott szavakból, parancsokból tanulnak, hanem a példákból, amit mutatnak nekik. A szabad játék például arra tanítja a gyerekeket, hogy ne szorongjanak. Kulcsszerepe van a stressz legyőzésének megtanulásában.

Hitelesség, semmi üres dicséret

A legtöbb film végén a jó elnyeri jutalmát, a rossz a büntetését, és a világ rendben van. De a valóságban ez nem így van. A világ nem jó vagy rossz, nem fekete vagy fehér, hanem tele van árnyalatokkal.

A dán filmek vége például sok esetben nem boldog. Hogy miért? Furcsa, de a tragikus, szomorú filmek nézése boldogabbá teszi az embereket, mert a saját éle­tük pozitívabb pontjaira irányítja a figyelmüket. Míg a boldog filmek olyan érzéseket keltenek bennünk, hogy valami hibádzik a mi életünkből. A valós életben váltakoznak a jó és rossz dolgok, ráadásul aránytalanul. De meg kell élnünk, és meg kell tanítani a gyerekeket is arra, hogy megéljék az érzelmeik teljes skáláját, még a gyászt is. Így az élet más nehézségeivel könnyebben birkóznak meg.

Lássuk a negatívat pozitívan!

Ez a szemléletváltás egyik alapeleme. Nézzük más szemmel a valóságot! Lássuk teljes egészében, de a negatív szemléletmód helyett a pozitívakra koncentráljunk! Az, hogy miként látjuk a dolgokat, meghatározza, hogyan érzünk, a boldogság főként a mi hozzáállásunkon múlik.

Ne tegyünk úgy, mintha az érem rossz oldala nem létezne, csak ne arra koncentráljunk! Próbáljunk beszélgetni egy dánnal a rossz időről, tuti nem fogja szidni, inkább kihangsúlyozza az előnyeit. A hideg idő az ő szemében például jó alkalom egy bögre kakaóval és egy jó könyvvel való bevackolásra a kanapéra. 

Tiszteljük önmagunkat! 

Hiába válik a világ egyre énközpontúbbá, hiúbbá, a kutatások azt mutatják, hogy hajlamosabbak vagyunk az empátiára, mint az önzésre. Az empátia nem a valakivel való együttérzés, hanem a másik helyzetébe való beleérzés képessége. Ha nem ítélünk el másokat, akkor sokkal elfogadóbbá vá­lunk, meg merjük mutatni a sa­ját sebezhetőségünket és jobban megértjük a másikét is, ezáltal közelebb kerülünk egymáshoz.

Társas lényekként pedig fontos számunkra mások támogatása, a családi és baráti kapcsolatok. Az egész kötődés az oxitocin hormonban (törzsi hormon) keresendő, amely időközönként a testünkben termelődik, és hatására empátia, szeretet és hasonló érzések szállnak meg min­ket. De miért szeretnek az em­berek ítélkezni? Mert ítélkezés közben a saját döntéseink és választásaink egy csapásra sokkal jobbakká válnak, jobb szülőnek, szakembernek érezzük magunkat, és már helyre is billent a mérleg nyelve. 

Ne adjunk ultimátumokat!

A fegyelmezés helyett inkább próbáljuk ki a tekintélyelvű nevelést! A dánok a bizalmat és a rugalmasságot fejlesztik a gyerekekben azáltal, hogy igyekeznek megérteni és megbecsülni őket. Erre a gyerekek válaszul megértik és elfogadják a szülők szabályait, erősebb lesz az önkontrolljuk és érzelmileg kiegyensúlyozottabb, boldogabb lurkókká válnak. A dánoknál nem lehet hallani, hogy kiabálnak a gyerekkel. Inkább ön­kontrollt gyakorolnak, nyugodtak maradnak a helyzetekben, és ma­gyaráznak. 

Hygge, a meghitt együttlét

A hygge (hüge) egyre népszerűbb szó, több könyv is jött ki a témában. Nem lehet konkrétan megfogalmazni: leginkább úgy, hogy az a minőségi idő, amit a szeretteikkel töltenek, és megélik a  je­lent a pillanatban. Vagyis a meghitt légkörben együtt töltött idő élvezete. Ez lehet társasozás, egy kellemes baráti vacsora vagy éppen egy va­sárnapi családi ebéd. 

Mindig mosolyognak

Nagy Zsuzsi egy multinacionális vállalatnál dolgozik, 3,5 hónapja költözött Koppenhágába.

– A dánok figyelme befelé irányul, inkább magukra figyelnek, mint a másikra. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem törődnek a többiekkel, csak azokra figyelnek, akik fontosak nekik. Ha valaki befejezi a középiskolát, nem rohan egyetemre.

– Teljesen elfogadott náluk, hogy harmincévesen valaki még csak gyakornok, nem a munka határozza meg az életüket. Dá­niában elég rossz az idő, sokat esik, de a dánokat ez nem érdekli. Még esernyőt sem hordanak magukkal. Értékelik, ha süt a nap, olyankor kimennek a tengerhez vagy csapnak egy kerti partit. Még akkor is mosolyognak, ha rálépsz a lábukra a metrón. A kasszások pedig mindig szép napot kívánnak, miután fizettél.

Kapcsolódó jegyzetünk itt olvasható.