Tibeti módszerrel gyógyította meg a cicáját Athina

Két hónapja sétált be a színésznő kertjébe, és kedvesen nézett. Korábban is voltak a házban macskák, jöttek, mentek, sosem zárták be őket, de most csak egy puli volt a házőrző, akivel viszont hamar összebarátkozott. 

– Réka lányom a sündisznótól kezdve a törött szárnyú madárig mindenkit befogad – mesélte a művésznő. – Így volt ez Bugival, a cicával is. Két hete volt nálam, amikor egyik nap, amikor hazajöttem, nem rohant hozzám, hanem a kapuban gubbasztott. Biztos voltam benne, hogy el­csapta egy autó. Elvittem az állatorvoshoz, aki megröntgenezte és kiderült, hogy a medence- és a combcsontja is eltört, és az utóbbi el is mozdult. A do­ki nem sok jót jósolt neki. Elkértem a röntgenfelvételt, otthon visszaigazítottam a csontot és a tibeti pránanadi módszeremmel meggyógyítottam. Ez a módszer nálam már korábban bevált, amikor egy elaltatásra ítélt andalúz lovat hoztam vissza így az életbe – emlékezett Athina.

Bugi ma már a fákra és a függönyökre is felrohangál, tökéletesen rendbe jött. Mindent szabad neki, kivétel az ágyra fekvést és az asztalon ücsörgést, mert ki-be járkálhat a legnagyobb hóban-sárban is, a tappancsát pedig még nem törli le a lábtörlőbe. Nagyon tud hízelegni, és a simogatást dorombolással jutalmazza. Büszkét, a fehér pulit pedig addig froclizza a pofonjaival, amíg kergetőzni nem kezdenek.  

– Érdekes, hogy a fegyelmet magától megtanulta – folytatja Athina. – A balesete miatt, ha rosszat tett volna, nem tudtam volna fenyítéssel figyelmeztetni, de nem is volt rá szükség. Elég volt csúnyán ránézni. Bugi amúgy nem válogat, akárcsak a kutya, ő is megeszi az ételmaradékot. Nem tanítgatom kunsztokra, például, hogy pitizzen. Ő szabad „ember”. Azt nem tudom, hogy egérre vadászik-e, mert még nem hozott mutatóba zsákmányt, de az biztos, hogy nem láttam még egeret a háznál. Ha egyszer hazaállít egy másik cicával, egy nősténnyel, és jönnek a picik, az sem zavarna. Van elég hely, elférnének...