Szekeres Adrien: Időnként mi is veszekszünk - interjú

Hét év után jelentkezett új zenei albummal. A jó munkához idő kell?

Nagyon sokat értek, formálódtak a dalok. A Megállókkal egy régi álmom vált valóra, hisz a teljes albumot szimfonikus kísérettel vettük fel. Én már évek óta ilyen jellegű kon­-certeket adok, szerintem a stílusok szépen megférnek egymás mellett, a hangom összefogja őket, és ennek bizonyítéka ez az album. Izgalmas feladat volt a készítése, hisz itt a tőlem megszokott hangzás mellett az opera dallamai is felcsendülnek. Boldog vagyok, hogy találtam olyan témákat, melyek közel állnak hozzám és szívesen éneklek róla az embereknek. 

A december a legzsúfoltabb hónapja a munkát illetően?

Igen! November végétől de­-cember végéig huszonnégy koncertem van. Szeretem ezt az időszakot, olyan, mintha mindennap ünnep lenne. Azon szerencsés emberek közé tartozom, akik megtalálták a világban azt, ami boldoggá teszi őket.

Húsz éve él együtt a férjével, és együtt is dolgoznak. Hogyan tudják zökkenőmentessé tenni a közös munkát és ami nagyon fontos, elérni, hogy ne unják meg egymást?

Kommunikációval. Köztünk is vannak viták, időnként dörrenünk, de megoldáscentrikusak vagyunk és igyekszünk megkeresni a közös nevezőt. Amikor elkezdtük a közös munkát, az egyik barátunk leültetett minket és azt kérte, ne csináljuk, mert kár lenne értünk. Gáborral akkor úgy határoztunk, hogy minden döntésre mindketten áldásunkat adjuk, még akkor is, ha az adott döntés nem a legsikeresebb döntésünk lesz. Én szeretem a férjemet, még húsz év után is van miről beszélgetnünk, nem érzem, hogy kifogytunk volna a témákból. Az egyedüllétre pedig kiváló az az idő, amíg sportolok. Hetente többször futok és jógázom. Ez és a koncertek teljesen feltöltenek energiával. 

A gyerekek nem neheztelnek a szüleikre, amiért sok estét távol töltenek tőlük?

Ők ezt már megszokták, az elmúlt évek ünnepi időszaka nekik is a koncertekről szólt. Szerencsére az egész családom támogat, és minden csak szervezés kérdése. Amíg a férjemmel dolgozunk, addig anyukám vigyáz a lányokra.

Énekesnőként fokozottan kell óvnia a hangszálait. Egy felső légúti megbetegedés miatt koncertek maradhatnak el. Hogyan védi magát a kóroko­zóktól?

Megvannak azok a gyógyteák, melyeket rendszeresen fogyasztok. A jógi teát valóságos toroksimogatónak érzem. Reggelente öt gyógynövényből álló teát főzök a családnak, amiben van körömvirág, cickafarkfű, csalán, zsurló és apróbojtorján,  ezenkívül vitaminokat is szedünk. Előfordult olyan év is, hogy decemberben a lányaim magántanulók voltak, mert az adott évben sok megbetegedés volt. Erre azonban már nincs szükség, vigyáznak magukra.

A család étrendjét is tudatosan állítja össze?

Igen! Legtöbbször csirkehús és rengeteg zöldség, gyümölcs kerül a tányérunkra. Nálunk mindennap van meleg étel, mert a lányok nem menzásak. Hétköznaponként általában én főzök, ha mégsem jutok be a konyhába, akkor anyukám, de megkérem, azt készítse el, amit én is csináltam volna. Sajnos a lányok reggelente nem akarnak enni, ez biztos azért van, mert mi sem eszünk, de rászoktattam őket arra, hogy legalább igyanak frissen préselt dzsúzt, és úgy menjenek iskolába, hogy a táskájukban ott lapul a szendvics és valamilyen gyümölcs.

Hogy indul egy átlagos nap a Szekeres-Kiss házaspárnál?

Mindenki tud mindenki programjáról, így már alapból megvan, kinek mi a dolga az adott napon. A reggeleket általában a férjem viszi, a gyerekekkel való tanulás az én reszortom. Ha tehetem, nem is kelek fel reggel, mert a koncertekhez szükséges erőnléthez a pihenés nagyon fontos.  

Évekkel ezelőtt egy interjúban azt mondta, nincs televíziójuk. Azóta megbékélt már a tévével?

Most sincs! Ez egyébként anyukám legnagyobb szívfájdalma, mert amikor ő vigyáz a gyerekekre, nem tud tévét nézni. Egy ideig volt készülékünk, a vendégszobában a szekrénybe zárva, aztán megváltunk tőle.  Örülök, ha csend van körülöttünk, ha hallom a gyerekeim hangját. 

A lányok nem hiányolják a tévét?

Nem, mert fogalmuk sincs, milyen az, amikor van. Nyilván a számítógépen ők is néznek filmet, és ha valamit nagyon szeretnék megnézni, azt én is elérem az interneten. A mai világban akár egy mobiltelefon segítségével naprakészek lehetünk. Nem tudom, mi többet adhatna nekünk a tévé ettől? Engem az is nagyon zavar, mikor vendégségben vagyunk, és a háttérben szól a tévé és elvonja a figyelmet a beszélgetésről. Mi inkább koncertekre, színházba, kiállításokra megyünk vagy épp kirándulunk, biciklizünk együtt.

Lassan véget ér a 2016-os év és gondolati síkon gőzerővel tervezzük a következő évünket/éveinket. Önnek van ötéves terve?

Az egyik lányom már jó úton van, jó gimnáziumba jár, és nagyon szeretném a másik lányomat is rátenni egy jó útra. Számomra ők a legfontosabbak. Szakmailag nincsenek és soha nem is voltak olyan céljaim, hogy én például két év múlva adott személlyel szeretnék duettet énekelni. Inkább teszem a dolgomat, tanulok, képzem magam, ahogy az énektanárnőm, Sík Olga tanította. Ő azt mondta, mindig légy kész a feladatra. Igaza volt! Amikor annak idején Andrea Bocelli felkért egy közös koncertre, a legnagyobb lelki nyugalommal mondtam igent rá, mert kész voltam a munkára. Nem tudom, mi történik majd velem a következő évben, de azt igen, hogy­ha olyan szép lesz, mint az elmúlt húsz évem, akkor bármi lehet, és boldog leszek.

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!