Ördög Nóra: Még száz évig így kell lennie

Társsal jobb a műsorvezetés

– Egy új tehetséggondozó produkció, a Kismenők műsorvezetőjeként tér vissza a TV2 képernyőjére áprilisban. Mit szólt a feladathoz?
– Gyerekkel foglalkozni nagyon hálás feladat, ezt már Az ének iskolájában is megtapasztalhattam. Ráadásul a Kismenők több dolog miatt is igazán izgalmas lesz. Számomra az egyik ilyen, hogy a műsorvezető csapatkapitányként is működik, így sokkal intenzívebb a részvétele a produkcióban. Másrészt élő műsor is része a feladatnak, nem csak felvételről mennek az adások. Az énekes, táncos előadásokon túl mindenféle más művészeti ágban is érkeznek a tehetséges gyerekek, van közöttük bohóc, akrobata vagy színész is. Örülök annak is, hogy nem egyedül vezetem a műsort, hanem Till Attila lesz a társam. Sokszor kérdezték már tőlem, melyik a jobb, szólóban vagy partnerrel, és nagyon sokáig nem tudtam rá választ adni. Aztán a Rising Star alatt rájöttem: jobban szeretem társsal vezetni a műsorokat. Azért, mert sokkal többet kihozhat belőled. Például a jó humorával. Tillával most először dolgozunk együtt, szuper a kapcsolatunk, a forgatásokba már intenzíven belevetettük magunkat.

– Például értesítették a gyerekeket, akiknek sikerült a válogató. Milyen érzés volt?
– Jó hír hozójának lenni mindig nagyon hálás szerep. Örültem neki, még ha rengeteg energiával, idővel járt is a sok utazás. Élveztem, hogy mindig kitaláltunk valami körítést, egy alkalommal például az óvodásoknak én vittem ki az ebédet a konyháról. A gyerekek jól fogadták a megjelenésünket, szívmelengető volt átélni az örömüket.

– Milyen produkciókat vár a leginkább?
– A műfaj igazából bármi lehet, az a lényeg, hogy az előadás érjen el a szívemig. Lélegzetállító, hogy miket tudnak a gyerekek… Számomra az is fontos, hogy az egyéniséget is lássam a tehetségben, legyen az egy mosoly, egy vicces beszólás, de mindenképpen jöjjön át a lénye. Ugyanakkor az is igaz: vannak a végtelenül szerény gyermekek, akiknek minden rezdülését érzem a színpadon – ez is fantasztikus.

Mici táncol, Vencel püföl

– Ördög Nóra miben jeleskedett gyermekként?
– Dzsesszbaletteztem. Szerintem Mórahalmon akkoriban minden kislány ezt csinálta. Később kezdtem el szavalni, és bár először nem értem el nagy sikereket, végül versenyeket is nyertem. Majd pedig tíz évig versenytáncoltam, az érettségi után hagytam abba.

– Mi a helyzet a gyermekeivel ezen a téren?
– Mici rajzolni szeret. És nagyon jól táncol! Teljesen egyéni mozgása van, fogalmam sincs, hogy honnan jön neki, de ritmusra járja, csak úgy nevezzük: Mici-mozgás. Énekelget is mellette. Oda kell rá figyelni, ha kiderül, hogy valóban tehetséges, akkor később támogatjuk is mindebben. Vencel még csak másfél éves, de püföl. Jó zenei érzéke van, imádja a ritmusos mondókákat, kornyikálgat is mellé. Lehet, hogy ő meg dobos lesz.

– Milyen testvérek?
– Jók, szeretik egymást. Persze náluk is megvan a klasszikus civakodás, amikor mind a kettőnek ugyanaz a játék kell…

– Mici már óvodás lesz. Milyen szempontok szerint választanak intézményt?
– Olyan nagyon nem misztifikálom túl a választást, nem gondolom, hogy már az óvodában is speciális foglalkozásokra, képzésekre kell járnia. Az a fontos, hogy gyermekek között legyen, hogy megkapja a kellő gondoskodást. Nem is választhatunk jobbat Micinek a lakóhelyünk környékén lévő állami óvodánál, szuper a híre, élhető létszámú csoport várja a gyermekeket. Mici jó barátnője, Szonja is odajár majd, biztos, hogy ez segíthet áthidalni a beszoktatás nehézségeit. Mert gondolom, lesznek hullámvölgyek, de most még nem aggódom ezen.

Kapaszkodó a meddő nőknek

– „Pozitív” címmel tavasszal jelenik a könyve, amiben az anyaságra vágyó, gyermekvállalásra készülő nőknek nyújt kapaszkodót. Mikor fogalmazódott meg az a gondolat, hogy szeretne erről írni?

– Nekem küldetésem a meddőség elleni küzdelem, az, hogy kiálljak a meddő nők mellett. Akkor, amikor elmeséltem a történetemet – a férjemmel három és fél éves küzdelem után, lombikprogram segítségével válhattunk szülővé –, elkezdtek özönleni a levelek, a hívások és hamar kikristályosodott számomra, hogy ezzel feladatom lesz. Az írás pedig nagy szerelem számomra, felszabadít, feltölt. A kiadó ötlete volt, hogy jó lenne egy könyv, és amikor bedobták ezt a témát, kértem egy rövid gondolkodási időt. De igazából már akkor tudtam, hogy szeretném megírni. Azon túl, hogy a személyes történetemet elmesélem, találkoztam nagyon jó szakemberekkel, akik elmondják, szerintük mit tehet egy nő azért, hogy a fogantatás, egy lombikprogram sikeres legyen. Remélem, mindenkihez elér majd az üzenet.

– Nagy visszhangot váltott ki a könyv borítója, amin félmeztelenül látható. Mit üzent ezzel?
– Nem szól ez másról, mint arról, hogy kifejezze a meddő nők kiszolgáltatottságát, sebezhetőségét. A csupasz valóságot ábrázolja, és az én teljes őszinteségemet, nyitottságomat, kitárulkozásomat a témával kapcsolatban.

A palacsinta a sláger

– Mennyi „énidőt” tud kanyarítani a hétköznapokból?
– Eléggé keveset, mert az „énidőm” az már a család. Amikor pedig a gyermekeimmel vagyok, az minden, csak nem pihenőidő. (Nevet.) De nagyon élvezetes, amikor gondtalanul rájuk koncentrálhatok, nem jár az agyam más feladatokon, kizárólag velük vagyok. Ugyanakkor például a nőnapot megünnepeltük a barátnőimmel, addig a férjem vigyázott a gyerekekre. Kell néha ilyen is.

– Főzésre van alkalma?
– Esténként főzök, de hogy mit, az attól is függ, hogyan alakult a nap, mennyire van késő, a forgatások után minek érdemes nekiállni. Egyre bővül azoknak az ételeknek a köre, amit már a gyerekek is megesznek, szeretnek. Most éppen palacsinta a nagy sláger náluk. Aminek kapcsán csak arra kell figyelnem, hogy a mogyorókrémet ne kislapáttal tolják magukba. Nem tiltok tőlük semmilyen édességet, de azért mértéket kell tartani.

– Férjével, Nánási Pállal mennyi időt töltenek kettesben?
– Olyankor van alkalmunk rá, amikor a nagyszülők vigyáznak a gyermekekre. Leginkább az a koreográfia, hogy egy este, miután Micit és Vencelt letettük a közös szobájukban, apósom átjön és őrzi az álmukat, mi meg egy kicsit ellógunk Palival.

– Facebook-oldalán láttam egy gyönyörű, nyaraláson készült családi képet négyükről. Mire gondol, amikor ránéz?
– Most is látom, mert itt van előttem, a falon. Nagyon jó érzés, nagyon kerek. Csak a kutya nincs a képen, mert ő nem tarthatott velünk… Ilyen szépséges családról álmodoztam, nagyon boldog vagyok, hogy teljesült... Amikor ránézek erre a képre, arra gondolok, hogy ennek még száz évig így kell lennie. 

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!