Gaál Noémi: Munkából barátság lett Németh Lajossal

Vigyázni kell a téltemetéssel

Milyen viszonyban van a téllel?

Nem annyira kedvelem, elég hamar elegem lesz az igazi télből. Nem szeretem, amikor nyolcrétegnyi ruhát kell magamra venni az indulás előtt, nehezen viselem a napfényhiányos időt, a szürkeséget. Nyilván nagyon szép, amikor lehullik a friss hó, és mindenhol fehérséget, gyémántos csillogást látni. De ez a varázs általában egy-két nap múlva szertefoszlik, a latyakban, a sárban pedig a kutyasétáltatás sem kellemes. A két kedvencünk a lakásban él, ezért mielőtt kimennek a szabadba, őket is fel kell öltöztetni. Tudom, hogy sokan megmosolyogják emiatt a gazdikat, de mínusz 4-5 fokban nem puszta divat és hóbort az öltöztetésük, hiszen ők állandó hőmérsékletben élnek a lakásban. Szóval nem a legkedvesebb évszakom a tél, de persze az időjárás-jelentéskor objektívnak kell lenni.

Amikor beszélgetünk, az előrejelzések épp arról szólnak, hogy 15-17 fok is várható. Ezzel véget is ér a tél?

Ha tapasztalunk is enyhébb időszakot, tavaszias jelleget februárban, azért vigyázzunk, és ne temessük teljes mértékben a telet. A statisztikák, a szakemberek megfigyelései azt támasztják alá: még áprilisban is bőven előfordulhat olyan hidegbetörés, amikor a csapadék akár hózápor is lehet, erősebb lehűlés jöhet.

Mikori emléke van utoljára igazán nagy télről?

Emlékszem, amikor utolsó éves gimnazista voltam, annyi hó esett, hogy a messzebbről, busszal közlekedők nem is tudtak eljönni az iskolába. Azon bosszankodtam, hogy na persze, én gyalogolhatok, mert közel lakom, ők meg felmentést kapnak… (Nevet.) Attól függetlenül, hogy az elején elmondtam, nem a kedvencem a tél, azért vannak szép emlékeim is. Édesanyámék például minden éven megteremtették a lehetőséget arra, hogy elmenjünk a Csorba-tóhoz és megtanuljunk síelni. Gyermekként pedig olyan helyen laktunk, ahol a ház melletti dombon órákat lehetett szánkózni. Ugyan kevésbé szép emlék, de mindenképpen vicces: anno ősszel kezdtem tanulni a vezetést, mire a vizsgához értem, már februárt írtunk. Amíg tanultam, nagyjából teljesen száraz idő volt, a vizsga napján természetesen elkezdett havazni… Csak álltam ott és azt hajtogattam: ezt nem hiszem el. De végül sikerült, átmentem. (Nevet.)

Síelni tanult, a téli sportokban most is otthon van?

Gyerekkoromban megtanultam síelni, de nem tudom, hogy ez is olyan-e, mint a biciklizés: ha egyszer ment, akkor nem lehet elfejteni. Mostanában nem volt rá alkalmam, érdekes élmény lenne újra sítalpakra állni. Korcsolyázni is nagyon szerettem, pedig az első jégre lépésem agyrázkódással végződött. De emiatt nem tettem le róla, a húgommal pedig nagyon jó dolgunk volt: a kertünkben egy viszonylag nagyobb, sima területet édesapánk fellocsolt slaggal, így aztán ha az idő is engedte, az udvaron korcsolyáztunk. Kiraktuk a szalagos magnót az ablakba, és tanítás után boldogan siklottunk a zenére.

A munka barátságot is hozott

Már 18 éve, hogy a TV2-nél dolgozik, Németh Lajossal egyszerre kezdtek a csatornánál. Olvasni, hogy kollégája azon gondolkodik, eljött a nyugdíjba vonulás ideje. Mesélne a közös munkáról?

Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen kolléga mellett dolgozhatom. Ha két olyan ember találkozik, akiknek hasonló a személyiségük, nagyon jól megértik egymást, akkor biztos, hogy barátokká válnak az évek alatt. Lajos ezért is hiányozni fog nekem. Nagyon sok mindenben segített, mindig partnerként kezelt, még ha a mi kétszemélyes csapatunkban ő is a főnök, a szakember. A hétköznapjainkra is kihat, hogy mi mennyire számíthatunk egymásra. Mert ha Lajos valamilyen programot, külső munkát elvállal, akkor a helyettesítést velem kell megbeszélnie. Minden ilyen helyzet probléma nélkül működik, és visszafelé is kölcsönös. Most is lesz rá példa, mert február közepén három hétre Finnországba készül Lajos a családjához.

Mit remélne egy leendő munkatárs kapcsán?

Bízom a jó szerencsében és abban, hogy akit majd választanak, igazi munkatársam lesz és hasonlóképpen tudunk majd együttműködni. Ez nagyon fontos, mert csapatmunkáról van szó.

Az egyik rádióban volt egy játék: a hallgatók között időjárás-jelentőket „válogattak”. A 40 másodpercnyi folyamatos beszéd az időjárásról már komoly eredménynek számított. A televízióban most hatperces a műsor. Mennyi ideig tart összeállítani a szöveget?

Ez a hétköznapokra vonatkozik, átlagban másfél- két órát kell a szövegemen dolgoznom. Nem megírni nehéz, hanem megnézni és összefésülni a különböző jelentéseket, modelleket, műholdképeket, hogy mi az, ami fontos, ami érdekes, ami a grafikához illeszthető… Összetett feladat igazán tartalmasan kitölteni a hatpercnyi időt, korrekt képet adni az európai, magyarországi helyzetről, és mindig valami kis pluszt, rekordot, érdekességet belecsempészni. De élvezem.

Egy film neked, egy film nekem

A televíziós munka mellett üzleteket is visz. A videotékája működik még?

Azt nem mondhatnám, az üzletnek azon része inkább csak retro, nosztalgia. Kíváncsi lennék rá, az országban hány filmkölcsönző működik még, nem hiszem, hogy sok. Ugyanakkor egy olyan masszív filmbázis van a tulajdonunkban, ami már plusz befektetést nem igényel, és nehéz lenne felszámolni. Így egyben még értéknek számít.

Milyen filmeket néz?

Két vonal van. Az egyik a helyes vígjátékok. Utoljára például A kezdőt láttuk a párommal, Anne Hathaway és Robert De Niro főszereplésével, ami egy nagyon bájos, életszerű, de szórakoztató film. A másik vonal pedig a fantasy, sci-fi filmek, mint a Bosszúállók, vagy a Mentőexpedíció. A felosztás úgy néz ki, hogy egy film Mikinek, egy film nekem. Nincsenek harcok, le vannak osztva a lapok. (Nevet.) Ha beülök egy moziműsor elé, akkor elsősorban én nem A Vasembert választanám, de ha elmegyünk rá, akkor már élvezem, ugyanez fordítva is igaz.

A moziban adott a nachos, a kukorica. Otthon mi készül a konyhában?

Szeretek főzni, más kérdés, hogy viszonylag kevés időm van rá. Így nem mindig alkotás, hanem csak egy szükséglet. Amikor van rá időm, kipróbálok új recepteket, alapanyagokat, mert a fő vonulat a csirkemell vagy a tészta. De a lényeg, hogy finom legyen és Miki is megegye. Mert egy pacalpörkölttel vagy oldalassal nem nyerném meg…

Koncertekre is szeretnek járni. Az idei naptár már tele a tervekkel?

Tele még nincs, de tervezgetünk. Amikor elkezdődik újév, fényessé tudja tenni a jövőt, ha várhatunk egy koncertet. Így az év elején, Magyarországon még viszonylag kevés olyan előadó fellépését hirdették ki, ami érdekelne. A Simply Red ausztriai buliját azonban már kinéztük, lehet, hogy nyáron kirándulással egybekötve beiktatjuk.

Mi volt a legtávolabbi hely, ahová csak koncert miatt utaztak?

Milánó, George Benson miatt. Annyira messze még nem voltunk, de egyszer nagyon szívesen megnéznék a Boyz II Men fellépését Las Vegasban.

Ha Amerika várat is még magára, mit remél az idei évtől?

Meglehet, hogy közhely, de ha igazán belegondolunk, akkor csak az számít, hogy a szeretteink mellettünk legyenek, egészségben. Ha a hétköznapi problémákon túl nagyobb baj nem ér, akkor nem kell aggódnom, mert itt vagyunk egymásnak. Nyilván azért tenni is kell, hogy az egymásra figyelés megmaradjon. Nem csak ettől az évtől várom, de ha az üzletekkel van egy lendület, akkor szeretném, hogy az kitartson, esetleg lépjünk előrébb. A tévében, a médiában folyamatosan annyi változás történik, hogy én tisztelettel megköszönöm, ha egy év múlva is itt dolgozhatom, mert szeretem. Nagyobb terveket nem szőttem. Nem is szoktam fogadalmakat tenni, mert évközben is kell tudja az ember, hogy mivel teheti az életét jobbá. 

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!