Megtalálta a szerelem a lebénult rögbijátékost

Kilenc hónapot töltött kórházban, az első háromban beszélni sem tudott, a személyzet és a családja gondozta, utóbbiak ápolták akkor is, amikor már hazavihették a klinikáról. Szülei és két fiútestvére látta el az elején a legalapvetőbb teendőket, kezelték a lélegeztetőgépet, tisztították a tüdejét a gyilkos folyadéktól, tisztába tették, fordítgatták, hogy a felfekvések ne kezdjék ki a testét.

– Az a három hónap, amíg beszélni sem tudtam, szörnyű volt. Amikor hajnalban felébredtem a kórházi ágyon, és semmi mást nem hallottam, csak a gépek moraját, amelyek életben tartanak... Sem mozogni, sem megszólalni nem tudtam. Amikor visszajött a hangom, az életemet is visszakaptam.

Más ebben a helyzetben teljesen összeroppant volna, de Matt életereje, boldogság utáni vágya, küzdeni akarása nem változott. Sikeresen leérettségizett, felvették a jogi egyetemre, a ma 28 éves férfi London egyik felkapott irodájában dolgozik ügyvédként, a súlyosan sérült beteg emberek jogaira specializálódott.

A sporttal sem hagyott fel, noha nyaktól lefelé nem tud mozogni, speciális gépével síel, és teljesítette a maratoni távot. Sőt 2013-ban a szerelem is rátalált. Az interneten ismerte meg a nála három évvel idősebb Ilona-Roza Kubicát, akivel öt hónapot vártak az első találkozásig. Elmélyült kapcsolatuk a személyes találkozó után még erősebbé vált, rögtön tudták, hogy a nehézségek ellenére egymáshoz illenek. Tavaly az eljegyzést is megtartották, nagyon ügyesen, türelmesen alakították ki kissé sajátos, de szeretetteli életüket.

– Figyelek arra, hogy Ilona ne az ápolóm, hanem a társam legyen, egy külön stáb intézi az ápolásomat – mondja Matt. – Persze ő is segít, és tekintettel van a helyzetemre, de a gondok nem az ő vállát nyomják. Nyilván bizonyos tekintetben más a kapcsolatunk, mint a többieké, de másfelől ugyanolyan: megismertük egymást, megszerettük a másikat, és pontosan tudtuk, hogy a jövőben nem szeretnénk egymás nélkül élni.

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!