A gyönyörű szlovákiai magyar színésznő szerepel a Barátok közt címû sorozatban, forgat egy cseh filmben, és egy vígjáték novemberi bemutatójára készül a Karinthy Színházban. Gubík Ági élvezi ezt a sokszínűséget, és nem fárad a játékban. Interjúnkban elárulta, mi az, ami mégis hiányzik a hétköznapjaiból. Pontosabban a kertes házból…
A nagy játékos szerepében
Közel egy éve, hogy a Barátok közt Berényi Ágnesét alakítja. Hogy érzi magát ebben a szerepben?
Minél tovább forgat egy színész egy sorozatban, annál sokszínűbben és lazábban tudja alakítani a szerepét. Én is egyre jobban élvezem, ráadásul jól írják a forgatókönyvet.
Sorozatbeli karakterére a pénzközpontúság, az ármánykodás és a bosszúállás jellemző leginkább. Milyen a bôrébe bújni?
Ezek a tények, megírt dolgok, jól csavarodnak a szálak általuk. Inkább az az érdekes, hogy mennyire nagy játékos Berényi Ágnes. Mert óriási játszmás a nô: mindent úgy alakít, hogy neki jó legyen. Jó pszichológus, aki mindig úgy bánik az emberekkel, ahogy azt a saját helyzete éppen megkívánja. Jó játszani a karaktert, mert sokszínű, izgalmas, mert a nőiességét is használja.
Más szerepeiben is megmutatta már, miként tud bánni a nőiességével a kamerák előtt. Volt kitôl tanulnia ezen a téren?
A Pozsonyi Színművészeti Főiskolán Emilia Vasaryova is tanított. Az ô szerepein keresztül láttam, mennyire jól tud működni, ha a színésznő jól használja a nôiességét a filmvásznon. Sokat tanultam tôle, ellestem a fortélyokat. Nagy élményt jelentett, hogy évekkel az iskola után egymás partnerei lehettünk egy filmben.
Visszatérve a sorozatra: milyen a hangulat a Mátyás király téren?
Nagyon jó, szeretek ott forgatni. Jó a csapat, ha nem így lenne, nem is bírnának együtt dolgozni ilyen sok év óta. Hogy nekem mennyi időt szánnak a sorozatban, nem tudhatom, de nagyon jól érzem magam a kollégákkal.
A nyári szünet után nemrég kezdődött újra a forgatás. Sikerült kikapcsolódnia?
Jó lett volna egy kicsit többet pihenni, idén éreztem igazán, mennyire szükségem volna rá, de gyorsan elment a nyár. Talán majd télen…
A megnyugvás nem jó
Mivel ereszti ki a gőzt, ha most nem tudott pihenni?
Igazán nem is beszélhetek fáradtságról, hiszen nem munkaként élem meg a feladataimat. Mindig játszom. De a sport fontos, az jelenti a legerősebb gőzkiadást. Nagyon szeretek moziba járni. Sokszor gondolok arra, hogy gyerekként milyen erős moziélményeim voltak, megadatott a kivételesen jó játék lehetősége.
Mikor határozta el, hogy színésznő lesz?
Tizenhét évesen mondtam ki először, aztán szüleim előtt is, akik kezdetben nem örültek neki. Nem volt színész a családunkban, ôk pedagógusok. De már gyerekkoromtól ott bujkált bennem, ha visszagondolok arra, hogy akkor miket játszottam, mivel foglalkoztam. Mindig a színészet állt közel hozzám. Amikor nagy kudarcok értek – kezdetben a főiskolán sem volt egyszerû a helyzet –, akkor sem gondoltam arra, hogy nem az én utamat járom. Soha nem gondoltam a feladásra.
Mikor jött el a pont, amikor azt érezte: révbe ért, tényleg tehetséges, sikeres a pályán?
Ezt a mai napig nem érzem. Ha így lenne, megnyugvást jelentene, és az nem jó. Az új szerepekkel mindig új „kínlódás” kezdődik, ami addig történt, nem számít. Újra vájkálni kell a mélyben, a tegnap nem ér semmit. Nem volt olyan, hogy azt éreztem, révbe értem. Nyilván vannak olyan pillanatok, mint a monte-carlói fesztivál, amikor a csillogás egy-egy pillanatig elhiteti az emberrel, hogy sikerült… De ezt nem kell nagyon komolyan venni.
Ki a legnagyobb kritikusa?
A volt férjem (Telihay Péter színházi rendezô – a szerk.), akivel rengeteget beszélgettünk egy-egy szerep kapcsán, akkor is, amikor nem ô rendezett. Amit én a színészi szememmel nem láttam, arra ráirányította a figyelmemet. Amikor elváltunk, ez hiányzott a legjobban. Ilyen téren azóta egyedül maradtam.
Karácsonyig nincs megállás
Gyermeke, Ádám tizenhárom éves. Miként kezeli, hogy az édesanyja híres színésznő?
Teljesen természetes számára, ebbe nőtt bele, hogy lát a mozivásznon. Ádám most már kamaszkorban van, és nagyon önálló, talpraesett gyerek. Egy színésznőnek akkor van igazán nehéz dolga, amikor a gyermeke még kicsi. Könnyebb most, hogy nem kell bébiszitter, akit egyébként sokszor az édesanyám alakított.
Azt olvastam, nehezen szokta meg a népszerűséget. Például hogy vásárláskor a kosarába is mindig belenéznek a kíváncsi tekintetek…
Leginkább azért jó hatások érnek, jó érzés, hogy mennyire szeretnek. Sok üzenetet kapok a közösségi oldalamon, bókokat a fiúktól, férfiaktól, amik megmosolyogtatnak. Ami idegesít, ha a sajtó a magánéletembe férkőzik be. Egy előadásról, szereplésről megjelent kritikát mindig elolvasok, kommentekkel azonban önvédelemből nem foglalkozom.
Milyen elfoglaltságai vannak jelenleg a Barátok közt mellett?
A Karinthy Színházban próbálok egy vígjátékot, aminek november elején lesz a bemutatója. Hiányzik már a színpad, nagyon várom, hogy újra kiállhassak a nézôk elé. Egy cseh filmet is elkezdtem forgatni nyáron, amit még nem fejeztünk be. Egy pszichothrillerről van szó, fantasztikus, bonyolult karaktert játszom benne.
Színház, film, napi sorozat egyszerre. Minden, amiről egy színész álmodhat…
Szeretem ezt a sokszínűséget. Nagyon jó, hogy a film ennyire megtalált, a közeli felvételeken olyat mutathatok meg, amire a színpadon nincs lehetôség, hiszen ott messzebbről lát a nézô. A filmen azt is látni lehet a színész tekintetén, ahogy a gondolatok átsuhannak. A színház légköre mindig különleges, a napi sorozat pedig olyan rutint ad, amiért nagyon hálás vagyok. Karácsonyig most erősen leköt a munka, de mosolyogva várom a következő hónapokat.
Újabb díszpolgári cím
Milyen valójában Gubík Ági? Hogyan jellemeznék a barátai?
Impulzív személyiség, hol nagyon fent, hol nagyon lent vagyok. Nagyok az érzelmi kilengéseim. Érdekes, hogy ezt inkább a nem színész barátaim látják, akik művészek, nekik fel sem tűnik. Egyenes embernek tartanak.
Ha lenne több szabadideje, mivel foglalkozna?
Nagyon szeretnék egy német juhászt. Kertes házban lakom, így nem is lenne akadály az elegendő hely, de sajnos még nincs körbekerítve a terület. Szeretem a csendet, jólesik elvonulni. Nyáron a fiammal kiköltöztünk a teraszra, ott is aludtunk: felettünk a csillagok, körülöttünk az éjszaka neszei, amiket mindig beazonosítottunk. Szeretek vidéken, a természetben élni, ugyanakkor jó a nagyváros közelsége is.
Milyen gyakran látogat haza a felvidéki Zselízre, ahol díszpolgár is?
Gyakran, de rövid időre. Pedig nagyon szeretek ott lenni. Idén az a megtiszteltetés ér, hogy újabb díszpolgári címet vehetek át. Zselíz az a város, ahol hatéves koromtól éltem, a szülőhelyem azonban egy kis település Léva mellett, Zsemlér. Nagyon megható ez a cím, hiszen ott voltam kislány, ott éltek édesapám szülei, sok emlékem származik onnan. Nem szabad elfelejteni, hogy a gyökereink mindig nagyon fon-
tosak.
A további tartalomból:
Párkapcsolat: Boldog Feleségek Klubja
Szerelem: Milyen a vágyott partner?
Pszichológia: A kettes számú vágygyilkos
Énekesnők új szerepben: Gigi és Zséda divatdiktátornak állt
Tordai Teri: A menza szintjét biztosan elértem a konyhában
Életmód: Aki sokat tévézik, lusta lesz
Szépségápolás: Öregedésgátló szérum házilag
Lakásmustra: 26 másodperc alatt döntünk mások otthonáról
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
