Gór Nagy Mária: Azt kapjuk az élettől, amit másoknak adunk

Még soha nem láttam szomorúnak, pedig önt is érték veszteségek az életben. Honnan merít erőt?

Istenhívő vagyok és a hitem sok energiát ad nap mint nap. Vallásos nevelést kaptam a szüleimtől, és soha nem fordítottam hátat a hitnek. Életem fordulópontjain hálát adok istennek vagy épp a segítségét kérem egy adott helyzet megoldásában. Például édesanyám halála nagyon megrendített. Kit nem visel meg a szülő halála? Aztán ott volt a válásom, és nekem is voltak egyéb magán-életi nehézségeim is. Majd mindennap járok templomba, noha a hit nem ezen múlik. Mindig kérem a jóistent, hogy világosítsa meg az elmém, hogy mit tegyek, és igyekszem úgy cselekedni.

Nem csak a vallás, a spiritualizmus is közel áll önhöz. Azt rebesgetik, mesterien bánik a cigánykártyával.

Csak bántam! Nem hiába mondják, hogy ez az ördög bibliája! Le is álltam a használatával. Egészen kislány koromtól kezdve érdekelt a cigánykártya vetése, de aztán több olyan dolog is történt, amely megrettentett. A legutolsó az volt, mikor az egyik növendékemnek vetettem kártyát. A gyász jött ki, majd perlekedés a testvérek között, válás és öngyilkosság. Minden bejött. Szegénynek a nagynénje öngyilkos lett. Borzasztó volt hallani, ahogy lépésről lépésre megvalósultak a kártya jóslatai. Soha többet nem csinálom! Egy életre megundorodtam tőle!

Most Tarot kártya lapul a fiókjában…

Ez más! Egy több évezredes tudomány, mely irányt, esélyeket tár elénk az adott helyzetre vonatkozóan. Nagyon érdekes! Már nem gyakorlom olyan sűrűn, mint régen, olykor azért előveszem és kártyát vetek a barátaimnak. Annak idején beiratkoztam egy tanfolyamra is, képeztem magam, és ennek a döntésemnek köszönhetem életem egyik legmeghatározóbb hetét!

Mi volt az?

A tanfolyam szünetében ebédelni mentünk a csapattal és a többiek beszélgettek, hogy mennek egy szeretettáborba, ami nomád körülmények között az erdőben lesz. Kérdeztem tőlük, hogy tudok-e csatlakozni? Furcsán méregettek, „hogy én ott?”, de végül azt mondták: igen. Elmentem és fantasztikus élményekkel gazdagodtam! Soha az életben nem gondoltam volna, hogy pár perc ismeretség után 30–40 embert fogok ölelgetni. Az egész tábor egy csoda volt. Rengeteget tanultam magamról, másokról, a világról. Ezenfelül megismerkedtem a rovásírással, a gyógynövényekkel, esténként pedig a tábortűznél üldögéltem és hallgattam a sámán- dobot. Több mint egy évre feltöltött az az egy hét!

Egyik fegyvere a lelki jóléthez a sport. Mikor érzett rá a mozgás jótékony hatásaira?

Gyerekkorom óta sportolok. Szerintem a sport a mentális méregtelenítés alapja. Az ember kiizzadja magából a feszültséget, új erőre kap. A válásom idején kezdtem el intenzíven futni. Sok nehézségen átsegített. Előfordult, hogy a fejem búbjáig beöltözve, őrült módjára futottam a Duna-parton, és a végére elszállt az összes mérgem. Több mint 40 éve alapító tagja voltam a Művész Sportklubnak. A mai napig aktívan részt veszek a sportéletben. Gyakorlatilag mindennap mozgok valamit. Most épp az úszás mellett a Nordic Walking a nagy szerelem.

Azt sem titkolja, hogy külső segítséget is igénybe vesz a mentális békéjéért.

Nincs okom titkolni. Igen, régóta járok pszichiáterhez, mert nem szeretnék senkit terhelni a problémáimmal és nem rossz az, ha egy kívülállóval beszélget az ember. Annak idején, amikor néztük a Woody Allen-filmeket és elhangzott benne, hogy megyek az analitikusomhoz, még mosolyogtunk, de kifejezetten hasznos tud lenni. A művészember pedig egyébként is érzékenyebb lelkű, igényli a gondoskodást, a segítést.

Ön is segít másokon?

Abszolút, és hiszek abban, hogy amit adunk, azt a sorstól visszakapjuk. A jót és a rosszat egyaránt. Nem biztos, hogy attól az embertől, akinek adtuk, de visszakapjuk. Engem az is felháborít, amikor látok egy kismamát, ahogy egyedül próbálja cipelni a babakocsit és az életerős férfiak szemrebbenés nélkül bámulják. Én megyek és segítek. Hova tűnt az emberekből a segítőkészség és a tolerancia? Jó lenne, ha mindenki foglalkozna a lelkével is kicsit. A színitanodám is a segítésről szól. Harminckét éve alapítottam és aki egy kicsit is ért az üzlethez, az pontosan tudja, hogy ebben az nincs. Sok nehéz év áll mögöttem, most viszont már jó, mert államilag támogatott képzést biztosíthatunk a diákjainknak.

Az őrangyalával közösen túljutottak a vészterhes időkön.

Igen, az őrangyal mindenki felett ott áll, felettem is. Vadabb koromban én is adtam neki munkát bőven, de már túlvagyok azon az időszakon.

Mire gondol?

A foglalkoztatott színésznők közé tartoztam. Ha lejöttem a színpadról, akkor besétáltam a televízió képernyőjére, vagy a mozivászonra. Állandóan dolgoztam. Fiatal művészként megállás nélkül lobogtam. A színészet egyébként is felspannolt pszichés állapot, ezért tud veszélyes lenni. Aztán lenyugodtam. A férjem, Buda mellett békét találtam, a színpadot pedig a tanodára cseréltem. Az őrangyalom azonban résen van. Két nappal a tunéziai vérengzés előtt érkeztem haza a nyaralásomból. Pont ott nyaraltam. Soha többet nem megyek külföldre! Már csak itthon érzem magam biztonságban!

Ezt hívják szerencsének, véletlennek vagy a sors kezének. Attól függ, ki miben hisz.

Nincsenek véletlenek! Az sem véletlen, hogy ha valakiről beszélünk, azzal nem sokkal később összetalálkozunk. Inkább sorsszerűségnek nevezném.

Sorsszerű? Például a férjével való találkozása?

Okultam az első házasságom kudarcából. Budával szeretjük egymást és nem korlátozzuk a másik szabadságát. Én nem akartam az anyukája, a nővére lenni. Én teljes értékű nőként egy teljes értékű férfi partnere vagyok ebben a kapcsolatban és ezzel azt hiszem, mindent elmondtam.