Ha csecsemőkorban nem orvosolják a csípőproblémákat, felnőttkorban már csak nagy feltáró műtétekkel kezelhetők. A lúdtalp és a bokasüllyedés kialakulásáért pedig részben a szülők tehetők felelőssé. Milyen cipőt és sportokat kell választani az ortopédiai betegségek megelőzése érdekében? - szakorvost kérdeztünk.
– A csípővel kapcsolatos veleszületett problémák kiszűrését már újszülöttkorban megkezdjük, és a babák egy-két százalékánál fedezünk fel valamilyen eltérést. Az első vizsgálatot még azelőtt elvégezzük, hogy az újszülöttet hazaviszik a szülők a kórházból. Majd hathetesen történik a következő szűrővizsgálat, a harmadik pedig három-négy hónapos korban. Utóbbi a legfontosabb, amelyet feltétlenül ortopéd szakorvosnak vagy gyermeksebésznek kell elvégeznie, hiszen egy esetleges csípőficam vagy csípőízületi fejletlenség esetén akár rögtön meg is kezdődhet a kezelés.
Ez azért annyira lényeges, mert ha időben, három hónaposan a baba megkezdi a Pavlik-kengyel használatát, akkor gyakorlatilag teljes bizonyossággal kimondható, hogy rendbe jön. Ha azonban a problémára csak négy-öt hónapos korban derül fény, mert a szülők elmulasztják a kontrollvizsgálatot, akkor már csak hatvan százalék az esély a teljes gyógyulásra. Hat hónaposan pedig majdnemhogy nulla százalékhoz közelít a konzervatív kezelés eredményének sikere. Innentől kezdve műtétileg kezelhető a probléma – érvel dr. Vizi András. Az Aranyklinika gyermeksebész szakorvosa, gyermektraumatológus, gyermekortopédiában is jártas sebész ezért nem győzi hangsúlyozni, hogy a három hónapos csecsemők csípőszűrése semmiképpen se felejtődjön el, hiszen ha gond van, és nincs kezelve, az egész életminőséget meghatározza a csípőprobléma.
Genetikai hajlam
Ha gyermekkorban nem orvosolják a csípőproblémákat, akkor felnőttkorban már csak nagy feltáró műtétekkel kezelhetők. Ha pedig kezeletlen marad egy súlyosabb eset, a gyermek, később pedig a felnőtt egész életében ortopédiai kezelésre szorul jelentős életminőség-romlással (képtelen lesz bármiféle sportolásra, de még a járás is gondot okozhat számára). Ha hat hónapos kor után derül ki a probléma, akkor is minél hamarabb sort kell keríteni a műtétre, mert ebben a korban még könnyebb az orvoslás, mint később – világít rá a szakorvos.
A csípőbetegségek genetikai hajlamáról is kérdeztük dr. Vizi Andrást. – A csípőficam esetében nagy százalékkal kimutatható a genetikai háttér és az öröklődés. Ha anyai felmenő ágban előfordult csípőficam, akkor a kislányutódnak 10–20-szor nagyobb ugyanerre az esélye, mint hasonló korú társainak. Persze a genetikához olyan születés előtti környezeti tényezők is hozzáadódnak, mint a farfekvés, az ikerterhesség vagy a méhen belüli tartási rendellenesség. A lúdtalp és a bokasüllyedés esetében is fontosak az öröklött tényezők, de sokkal dominánsabbak az úgynevezett hajlami kérdések, illetve a környezeti hatások. Utóbbiak például az elhízás, a mozgásszegény életmód, rossz cipőválasztás, a korai járás erőltetése vagy egy műtét utáni hosszas fekvő állapot.
Az első cipő
– A lábunk egy remekmű; egy haránt-, egy hosszboltozat, számos apró csont, ízület és izom alkotja. Amikor megszületünk, lábunk boltozata még nem alakult ki, tulajdonképpen minden újszülöttnek lúdtalpa van. Emiatt a csecsemő fejlődése során determináló a környezeti tényezők hatása, a haránt- és hosszboltozatok kialakításáért a szülők felelősek.
Addig, amíg a kisded nem jár teljes biztonsággal, semmilyen cipő viselését nem javasoljuk. A járás tanulása leginkább mezítláb, sík talajon történjen! Amikor a baba már többet áll, mint amennyit ül, kúszik, mászik, javasolt valamilyen cipő viselése. Nagyon fontos az első cipő kiválasztása.
Annak a gyereknek, akinek a bokája nem dől befelé, nincsen klasszikus bokasüllyedése, nem javasoljuk a boltozatemelő cipők viseletét (megemeli a haránt- és hosszanti lábboltozatot), mert ez olyan, mintha karosszékbe raknánk a lábukat, elkényelmesedik az izomzata. Ezzel kapcsolatban egyébként jelenleg is szakmai viták folynak. Két-három éves kortól lapos, egyenes talpú cipő viselését ajánlom. A legfontosabb, hogy a cipő, a szandál sarokrésze merev és zárt kérgű legyen. A kéreg legyen kemény, jól tartsa a sarkakat. A flipflop vagy a manapság divatos színes kertészpapucsnál nem jó, hogy a sarkat semmi nem tartja. A bőr- vagy esetleg a műbőr cipők használata javallott. Gyermek- és felnőttkorban is szem előtt kell tartani, hogy a bőrcipők jobban szellőznek, kevésbé izzad bennük a láb, így az izmok nem oly mértékben terhelődnek – magyarázza a szakorvos.
Fontos a lábtorna
– Öt-hat éves korig minél többet járjon a gyermek mezítláb a fűben, kavicson, homokban. A kettőtől hatéves korig tartó időszak a legfontosabb a láb haránt- és hosszboltozatának kialakulásában. Ha rossz irányba tereljük a lábat, akkor később már nem biztos, hogy korrigálni tudjuk. Ezen túl, három-négy éves kortól a gyerekekkel aktív lábtornát kellene végeztetni: külső-belső lábélen, lábujjhegyen és sarkon járni. Üveggyöngyöt, ceruzát fogjanak meg a lábujjukkal, néhányszor tegyék fel a kezükbe.
Azt is fontos hozzátenni, hogy egy kifejlődött, egészséges láb is eldeformálódhat helytelen, például magas sarkú cipők folyamatos viseletétől – rossz hatással van a harántboltozatra: összeszorítja az egyes és ötös lábujjat – vagy a túlsúly miatt. Ezek következtében is, csakúgy, mint lúdtalp esetén, kialakulhat a kalapácsujj, a bütyökbetegség, a bőrkeményedés az egyes lábujjnál. A saroknál megvastagodhat a bőr és kialakulhat az úgynevezett sarkantyúbetegség. Ráadásul utóbbi és a különböző lábízületi deformitások felboríthatják testünk statikai egyensúlyát. A térd dőlésszöge befelé kerül, a csípőé előre, amelynek következtében térd- és csípőízületi kopások alakulhatnak ki – fejezi be dr. Vizi András.
A veleszületett csípőízületi problémák három típusa
A klasszikus csípőficamot fizikálisan, terpesztéses vizsgálattal diagnosztizálják. A laza, instabil csípőt úgyszintén. A csípőízületi fejletlenség, a diszplázia gyanújeleket mutat a fizikális vizsgálat során. Ilyen például, ha a kisbaba egyik lábán több a hurka, mint a másikon, az egyik lábát kevésbé használja, kevesebbet rugdal vele. A csípőízületet nem tudják az orvosok annyira terpeszteni, mint ami a korának megfelelő lenne. Ultrahangvizsgálattal megállapítható, hogy fejlődési gondok vannak a csípővel vagy csupán szalagos kötöttségről van szó, amit a szülő egyszerűen hordozó használatával, két hónapos kortól terpeszpelenkával meg tud oldani, nem szükséges Pavlik-kengyel-kezelés.
