Tamara 38 éves korára túl van egy váláson és sok-sok csalódáson. Tavaly már azt hitte, Géza mellett végre megtalálja a nyugalmat és a boldogságot. Úgy érezte, örökre becsukhatja naplóját.
Április 19., vasárnap:
Attila úgy lett Péter ellensége, hogy végül nem is találkoztak. Mi ugyan elmentünk a megbeszélt helyre és időre, de az én drágalátos volt férjem csak egy sms-t küldött maga helyett. „Ne haragudj, szívem (micsoda aljasság, hogy így mer szólítani), felesleges találkoznunk, mostantól a pasid fizessen mindent, amit eddig én fizettem. Csókollak.”
Április 20., hétfő:
Attila tegnap tajtékzott, de azt gondoltam, főleg azért, hogy feleslegesen mentünk oda, és mára lehiggad. De nem így történt, azt mondta, hogy Péter egy mocsok alak – ez mondjuk igaz, de azért mégis valaha szerettem, más lenne, ha én mondanám –, és szerinte nem szabad hagyni, hogy ez az alávalóság büntetlen maradjon.
Április 21., kedd:
Julcsival arról beszéltünk, hogy meg vagyok én áldva a férfiakkal. Sok balfogás után végre előkerült Attila, erre itt van ez a balhé Péterrel. És nem elég, hogy ő ilyen minősíthetetlenül viselkedik, de még az Attilával való kapcsolatomat is megmérgezi. Úgy érzem, ő most nagyon dühös rám, hogy nem vagyok határozottabb az elvált férjemmel, hogy nem követelem tőle a gyerektartást, és nem mondom meg neki, hogy végleg lépjen ki az életemből.
Április 22., szerda:
Úgy látszik, megjött Attila jobbik esze. Délelőtt felhívott, hogy töltsük együtt a délutánt és az estét, a fiai most úgyis a nagyszülőknél vannak. Most újra a régi volt. Először sétáltunk, aztán a Liszt Ferenc téren ettünk egy könnyű vacsorát, végül – mint megbeszéltük – nála kötöttünk ki. Olyan szenvedélyesen szeretett, mint korábban még soha, és olyat is kipróbáltunk, amit soha nem gondoltam volna, hogy velem ki lehet próbálni… :)
Április 23., csütörtök:
Ma úgy döntöttem, férfimentes napot tartok. Már régen megbeszéltem egy volt gimis osztálytárnőmmel, hogy valamikor összejövünk, mert több mint tíz éve nem találkoztunk. Rozival aztán beültünk a Gerbeaud-ba (így mulat egy magyar úrilány…), és jól kipletykáltuk magunkat. Neki sem könnyű: a férje alkoholista volt, az új párja meg a hétből négy napot külföldön dolgozik, csak hétvégeken van itthon.
Április 24., péntek:
Rossz előérzetem volt… Kérdeztem telefonon Attilát, hogy mit csinál ma, de csak mismásolt. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, miért nem ad egyenes választ. Felmerült bennem, hogy talán egy másik nő van képben, de a csütörtöki este után ezt mégis lehetetlennek tartottam. Aztán este kiderült: a hetedik érzékem mégis jól működött. Csengett a telefon, és amikor felvettem, Péter üvöltött bele: „Ideküldted azt az idióta barátodat, hogy összeverjen? Most megyek látleletet vetetni. Nektek annyi…”
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
