Tamara naplója II. fejezet: Útkeresés újratöltve (8.)

Március 23., hétfő:

Tami, Te a fellegekben jársz, állapította meg ma Julcsi, és be kell vallanom: igaza van. A munkámra sem nagyon tudok figyelni, igaz, a csetelés jelentősen leköti a figyelmemet. Össze kell magam szedni, mert bármilyen jó srác is Zoli, ha használhatatlan leszek a munkában, főnökként nem fogadhatja el azt a mentegetőzést, hogy szerelmes vagyok. Mert úgy érzem, az vagyok…

Március 24., kedd:

Tegnap úgy éreztem, hogy szerelmes vagyok, ma pedig már biztos vagyok benne. Attila meg elvitt vacsorázni. Egy csendes kis olasz étterembe mentünk. Az az igazság, hogy a bo­lognai spagettit imádom, de féltem, hogy le­eszem magam vele, így maradtam inkább a gnocchinál. Utána még kézen fogva sétáltunk a Ráday utcában meg a Duna-parton. Hazakísért, és a kapualjban megcsókolt. Csodás volt. Várom a folytatást.

Március 25., szerda:

Az éjszaka olyat csináltam, amit talán még soha. Mert persze egyedülálló nőként előfordul néha, hogy magamnak szerzek örömöt, de még soha nem fordult elő, hogy közben egy konkrét férfival fantáziálok. Most viszont arra gondoltam közben, hogy Attilával szeretkezem. Ha a valóságban is olyan jó lesz vele, mint a fantáziámban volt, akkor életem legszebb szexuális élménye vár rám.

Március 26., csütörtök:

Pocsékul indult a napom, mert reggel egy üzenet várt Attilától, hogy ma egész nap vidéken lesz, nagyon sűrű programmal, nem lesz ideje sem csetelni. Aztán elhatároztam, hogy nem hagyom a rosszkedvet eluralkodni magamon. Hamar leléptem a melóból, a „hónom alá csaptam” Lizát, és elmentünk bowlingozni. Azt hiszem, nagyon megérdemelte a gyerek, hiszen a szerelmi életemnek mégiscsak ő a nagy vesztese.

Március 27., péntek:

Még éjszaka jött egy üzenet Attilától, hogy szeretne holnap velem vacsorázni. Úgy érzem, a sors most a kezemre játszik, Liza a barátaival kétnapos kirándulásra megy, üres lesz a lakás. Kicsit szégyellem, hogy ennyire ki vagyok éhezve a szexre, de az vesse rám az első követ, aki az én helyzetemben nem vágyna a férfi gyengédségére!

Március 28., szombat:

Éjszaka van, kisírt szemmel írom most ezeket a sorokat. És az sem biztos, hogy okom van rá. Csak boldogtalan és bizonytalan vagyok. Pedig minden remekül alakult! Romantikus vacsora, romantikus séta a szigeten, csókolózás, mint a tiniknél, hazakísérés. Amikor el akart köszönni, összeszedtem a bátorságom, és megkértem: jöjjön fel, töltsük együtt az éjszakát. Erre nagyon zavarba jött, s azt mondta: „Ne haragudj, Tami, de nem most mehetek. Egyszer talán elmondom, miért.”

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!