Az 50 éves Bartha Attila kizárólag akaraterejének köszönheti, hogy két és fél év után olyan teste lett, amit sok fiatal is megirigyelhet. A sofőrként dolgozó férfi 30 kilótól és több gyógyszertől szabadult meg, amióta mindennap sportol.
Az ötvenes éveihez közeledő Bartha Attila egy reggel belenézett a tükörbe, és azt mondta: Ez egy undorító vízidisznó!
Már a kilókat sem számolta, már a mérlegre sem kellett állnia, tudta, mennyit mutat: 110 kilót.
A sofőrként dolgozó férfit annyira elkeserítette a látvány, hogy két és fél év alatt ledolgozott 30 kilót. Mára olyan izmossá gyúrta a testét, amit sok huszonéves megirigyelhet. Az akaraterő az emberi méltóságát is megerősítette.
Tíz éven át amatőr bokszoló volt és vékony alkat. Amikor abbahagyta a sportot, elkezdtek felkúszni a kilók.
– Persze, ettem én mindent, töltött káposztát, csülkös bablevest cipóval. Eleinte élveztem, hogy van rajtam egy kis háj, de egy idő után már nem volt megállás. És ahogy nőtt rajtam a zsírréteg, úgy lettem egyre magamnak valóbb. Nem szerettem az első sorban állni, inkább elbújtam, ne is lássanak – vallotta be a Borsnak az ötvenéves férfi.
A kollégák „viccelődésének” céltáblája lett a nagy, tohonya ember. Akit a cukorbetegség, a magas vérnyomás is utolért.
– Már utáltam magam, és nem tudtam elképzelni, hogy szerethető egy ilyen torz alak. Szegény feleségemet is mindig ezzel kínoztam – mondta.
Az a tükörképes reggel volt a fordulópont. Megfogadta a fia tanácsát, és vele együtt elindult az edzőterembe. Bő mackónadrágban, nagyon bő pólóban, leszegett fejjel, hogy ne kelljen senkinek a tekintetében meglátnia azt a rémületet, amit egy elhízott test kivált.
– Ma már tudom, hogy senkit nem érdekelt az én kövérségem, de az első alkalom mégis rettenetes volt. Hamar kifulladtam a súlyemeléstől, a futást mindig is utáltam, de a fiam bátorított:
- Ez az, Apa! Megy majd jobban is! – mesélt a kezdetekről a ma már sokak számára példaképpé lett férfi.
A következő nap már magasabbra tudta emelni a fejét. És addigra eldöntötte: bebizonyítja, hogy kitartó.
Ez két és fél évvel ezelőtt történt. Azóta minden áldott nap itt tölti a délutánját, 4-kor érkezik, és mostanra összeszokott társaival 7-ig végzi saját menetrendje szerint az edzőprogramot, amit a fia segítségével állított össze. Biztos benne, hogy nem tudott volna a rettenetes tehertől, a 30 kilótól megszabadulni, ha nem állítja át az étkezését is: alma és banán a reggelije, délben rizst és sovány fehér húst eszik, és kiirtotta a tésztákat, az édességet, a kenyeret az étrendjéből.
A felesége nemcsak ebben volt társa, hanem ma már ő is jár edzésekre, szépen formálja az alakját.
– Azóta sosem fáradok el, és semmilyen gyógyszert nem szedek. Pedig hajnali fél 4-kor kelek, és naponta több kilométert gyalogolok, amikor a szennyes ruhákkal teli, százkilós kocsikat ki-be tolom a szállodákba. Munka után pedig itt vagyok az edzőteremben. Az izmaim és az akaratom megfeszítése közben semmi másra nem gondolok, csak arra: még egyet! – lelkendezett Attila, aki amikor reggelenként a tükörbe néz, már büszkén állja a saját tekintetét.
Megerősödött abban is, hogy nem azoknak van igaza, akik most a fiatalos alakja miatt szekálják, és őszintén tud visszavágni: lehet utánam csinálni! Ő már bizonyított önmagának. És építi tovább ép testét.
Van egy fiatal kollégája, túlsúlyos, szégyenlős. Attilának elhiszi, van egy mélységi pont, ahonnan csak felfelé vezet az út.
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
