Az elmúlt évek megedzették. A vidéki lányból céltudatos felnőtt nő lett, aki már képes kiállni a maga igazáért. Az RTL Klub sztárja azt mondja, az ismertség legnagyobb hátulütője, hogy elveszítette a barátait, de bízik abban, hogy a jövőben jobban védi kapcsolatait.
Naponta láthatjuk a televízió képernyőjén. A ValóVilág (VV) után egy napi sorozatban, az Éjjel-nappal Budapestben (ÉNB) szerepel. Nem fél a beskatulyázástól?
Nehéz kérdés. Fél éven keresztül ott voltunk az emberek nappalijában, a hálószobájukban, a pillanataikban. VV Anikó lettem, most ÉNB Anikó, de nem zavar. Büszke vagyok arra, hogy belevágtam ebbe a kalandba és elindultam megvalósítani a vágyaimat. Azóta folytonos bizonyításban vagyok. Mindig bizonyítanom kell, hogy nem szálltam el magamtól, nem vagyok nagyképű, és igyekszem letépni azt a bélyeget, melyet az emberek ismeretlenül rám ragasztottak.
Hogyan barátkozott meg az ismertséggel?
Ez egy hosszú folyamat volt. Az volt az álmom, hogy megismerjenek az emberek az utcán. Aztán bekerültem a VV-be. A villában nem tudtuk a műsor nézettségét, így mikor kijöttem, akkor tapasztaltam meg a népszerűséget. Csalódtam néhány emberben, helyzetekben, és sokszor magamban. Ha az ember ügyes, akkor tanul ezekből. Ott álltam egyedül, taácstalanul. Az ÉNB indulásakor már pontosan tudtam, mi történhet velem és már én segíthettem a többieknek.
Belekóstolt a sikerbe, és az élete már Budapesthez köti. Bajai lányként hogyan tanult bele a fővárosi mindennapokba?
Én tényleg nagyon vidéki vagyok. Nem könnyű itt boldogulni. Amikor Budapestre érkeztem, minden nagyon zavaros volt. Még a közlekedést sem láttam át, nem tudtam, mi hol van, és hogy jutok el A-ból B-be. Ráadásul itt az élet is több pénzbe kerül, már az albérlet is sokkal drágább, de az volt az álmom, hogy ide jövök. A fővárosban az emberek elmennek egymás mellett, míg vidéken igyekszenek segíteni a másiknak. Ha személyesen nem is, látásból ismertük egymást, mindig kaptam egy kedves mosolyt. Itt rohanás, nyüzsgés van. Ami határozottan jobb, az a szabadság, mindenben. Például Budapesten bátrabban lehet öltözködni, senki nem szól meg azért, amiben vagyok. A szívem mindig hazahúz, de igyekszem megteremteni az otthoni hangulatot az itteni világomban, akár egy virággal, akár bármi mással. Egyébként én vidéken is vándorló életmódot folytattam, így nem lehet azt mondani, hogy konkrétan ide- vagy odavalósi vagyok. Hozzászoktam ahhoz, hogy új közösségbe kell beilleszkednem.
Van praktikája arra, hogy könnyebben elfogadják egy új környezetben?
Erre nem lehet tuti receptet mondani. A beilleszkedés sok összetevőből áll. Szerencsére elég jól megértetem magam az emberekkel. Meglátásom szerint egy meglévő baráti közösségbe nehezebb beilleszkedni, ott már megvannak a közös élmények, és idegenként oda betoppanni nem egyszerű feladat. Magunkat kell adni. Az ÉNB-ben ez nem okozott gondot, mert együtt indultunk. Azonosak voltak a céljaink, az álmaink, el voltunk varázsolva, így hamar összekovácsolódott a csapatunk.
A baráti kapcsolatait megviselte a siker és a távolság?
Igen. Egyetlen dolgot bánok. Amerre sodort az élet, barátokat hagytam magam mögött. Nincs sok barátom, tényleg egy-két ember, akit barátnak nevezhetek. Ismerősöm, haverom sok van. Igazán hosszú távú barátságokat azonban nem tudok felmutatni és ezekben nem feltétlenül ők, hanem én vagyok a hibás. Próbálok abban a tudatban élni, hogy a jövőben tartani fogom a kapcsolatot a barátaimmal, ha másfelé vet is az élet. Ez azért nehéz, mert, amíg két embert összeköt például a közös munka, addig napi kapcsolatban vannak, van közös témájuk, kiveszik a részüket a másik életéből, de ha ez megszűnik, minden nehézzé válik. Volt egy jó barátnőm, aki külföldre költözött. Mikor hazajött, csak ültünk egymással szemben, nem volt közös témánk, elmentünk a másik mellett.
A barátokat nem pótolja, de a lelki egyensúlyt helyrebillenti, ha az embernek kiegyensúlyozott a magánélete. Ön mellett is áll egy férfi, aki mozgatja ezt a rúgót?
Na, ez az életemnek az a része, amiről nem szívesen beszélek. Boldog vagyok, jól érzem magam a bőrömben. Ennyi.
Ha azt nem árulja el kivel, akkor azt mesélje el, mivel tölti a szabadidejét?
Szeretek otthon lenni. Szívesen főzök. Nem főzök jól, de szeretek kísérletezni. Ha finomra sikerül, akkor gyorsan leírom, hogyan csináltam. Takarítani is szeretek, megnyugtat. Egyedül a vasalással állok hadilábon.
Mi lesz Nádai Anikóval öt év múlva?
Remélem, lesz családom, és addigra sikerül kifizetnem a hiteleimet. Ha pedig egyszer véget ér a feladatom a sorozatban, akkor is szeretnék a médiában dolgozni, akár háttérmunkásként is. Egyszer már kipróbáltam és szívesen vállalnék a jövőben további szerkesztői feladatokat, olyan munkát, ahol kipróbálhatom a kreativitásomat. Elég alázatos vagyok ahhoz, hogy tudjam ezt csinálni.
Ha egyszer lesz gyermeke, mit fog szólni a kezét díszítő, színes tetoválásokhoz?
Nekem a tetkóim szép emlékeket juttatnak az eszembe és ha a gyerekem majd ránéz, először biztos azt fogja hinni, mesekönyv van rajtam.
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
