Barabás Éva: Tízes a boldogságskálán

„Ez a tévés lány, az Évike!”

Egy műhelytitok az elején: ha megszakadna a kapcsolat Dél-Afrikával, ahonnan a Celeb vagyok, ments ki innen! címû műsor jelentkezik, akkor a Fókusz folytatja az adást. Milyen ez a folyamatos készültség?

Különösen izgalmas. Hat évvel ezelőtt már volt erre példa, most azonban még érdekesebb megélni, annyi váratlan esemény történt már a műsor alatt: volt víz, tűz, betegség… Minden estére gyártunk egy olyan hosszú Fókuszt, mint amilyen a Celeb vagyok, tehát van egy kész adásunk, természetesen naponta frissítve.

Az egész vezérlő, a rendező, a hangmérnök figyeli, hogy mi történik, mert ha megszakad a kapcsolat, akkor mi következünk. Ezért én is beöltözve, sminkben nézem végig az adást. Mivel későn, este tizenegykor végzem, nem tudnám kire bízni a kutyám felügyeletét, ezért Hugó is ott van velem a stúdióban. Ha már Dél-Afrikában papagáj tartja a frontot, akkor nálunk kutya legyen készültségben.

Hosszú évek óta szerepel a képernyôn, számos háztartásban szinte családtagnak számít.

Érdekes, hogy sokszor a hangom tűnik fel elsőnek, arra figyelnek fel, amikor vásárlásnál, tankolásnál állok a sorban. Ha az ember bekerül a dobozba, elkezdenek mást gondolni róla, különbnek látják, pedig minket is ugyanazok a hétköznapi dolgok foglalkoztatnak. A lakásomhoz közeli erdőben sétálva is hallom, amikor azt mondják: „Ez a tévés lány, az Évike!” Van, hogy ilyenkor megállunk beszélgetni – nagyon kedvesek, megjegyzik például azt, hogy vékonyabb vagyok, mint amilyennek a képernyôn látnak, ha pedig velem van Hugó, a gyerekek általában szeretnék megsimogatni.

Igaz, hogy Hugónak kutya-horoszkóp készült?

Nemrég jelent meg egy könyv, amiben ismert emberek és kutyáik szerepelnek, minden hónapban másokat mutat be a csillagjegyük szerint. Hugó Mérleg kutyus, ami csak azért meglepô, mert ő egy igazán eleven foxterrier-keverék, és azt gondolhatnánk, hogy csakis Bika vagy Oroszlán lehet. Aranyos játéknak, ötletesnek tartottam a könyvet, amiben a kutyák mesélnek a gazdáikról, köztük tehát Hugó, rólam és a mi kapcsolatunkról.

Nem fordítja fel a stúdiót, ha magával viszi a munkába?

Mint minden kutya, ő is akkor van jól, ha tudja a szabályokat. Mindig emlékeztetem magam arra, hogy nekem kell felnônöm hozzá, korlátokat mutatni és ezzel szabadságot, egészséget adni neki. Nagyon jó kutya, ugyanakkor van benne egy kis bizonytalanság, ezért nagyon védi a területét – és a gazdit. Így például nem biztos, hogy Gönczi Gábort visszaengedi a közös irodánkba, ha én nem vagyok ott…

Blogot is vezetett korábban a kedvenceiről, nem tervezi a folytatást?

Gondolkodom rajta. Tudnék miről írni, fôként a társas együttlét szabályairól. Járunk kutyaiskolába, amit igazából „gazdiképzőnek” hívok, nem véletlenül. Szeretném tudatosítani az emberekben, hogy a kutya, ahogy a gyerekek, minket tükröznek vissza. Mindannyiunknak meg kellene tanulnunk kommunikálni velük és persze egymással.

Jótékonysági nagykövet

Több mint tíz éve az SOS Gyermekfalvak nagykövete. Milyen feladatokkal jár ez az elkötelezettség?

Mostanában a sportos meneteken volt a hangsúly. Egy nemzetközi szállodalánc akciójában bárki tekerhetett a szobabicikliken, hogy ezzel pénzt gyûjtsön az SOS. Gyermekfalvaknak. Vajda Attilával, aki szintén nagykövet, én is tekertem és számos vendég csatlakozott hozzánk. Majd a kecskeméti gyermekfaluért hirdettünk „Tekerj értünk!” címmel jótékonysági pedálozást. Egy nagy áruházláncban a vásárlók kerekezhettek, minden öt perc után ezer forintot fizetett az üzlet.

Öröm volt nézni, hogy hány apuka maradt ott a gyerekével tekerni, míg az anya elintézte a vásárlást. Vagy pont olyan fiatal választotta a jótékony feladatot, akinek barátja, osztálytársa is gyermekfaluban él, rá gondolt, amikor tekerte a pedált és boldog volt, hogy ő is tud segíteni neki. Volt egy nagy sportmaraton Budapesten, és fontos megemlíteni a futó DK teamet is. Olyan 120 kiló feletti emberekbôl alapították ez a közösségek, akik a saját egészségükért kezdtek futni, majd elhatározták, hogy másoknak is segítenek.

Szerencsésen egymásra találtunk, és az SOS céljaival is egyetértettek, legutóbb a kőszegi gyermekfalu lakói támogatták.

Elképzelni is nehéz, hogy sok gyermek min ment keresztül, mire újra családra lelt a falvakban. Ilyen értelemben mennyire van mélyen a dolgokban?

Tudok nagyon sok döbbenetes esetrôl, és van, hogyha találkozik a tekintetem egy gyerkôcével, érzem, közünk van egymáshoz. De nem vagyok, nem is lehetek túl mélyen a gyerekek életében, számukra a szeretô, biztonságot és új erôt adó környezetet, az elveszett családot a nevelôanyák –  akiket én földre szállt angyaloknak hívok – teremtik meg. ­

Erdő az utca végén

Az erdő szélén, mesebeli lakásban él. Hogy talált rá?

Nagyon véletlenül. Albérletről albérletre mentem Pesten, mikor találkoztam egy középiskolai ismerôsömmel, aki bemutatott a feleségének. Talán pont neki mondtam, hogy szeretem Budapestet, de ha nincs zöld a közelemben, nem fog menni az ittlét. Hamarosan ô hívott fel, hogy „Évi, szerintünk megvan a lakás, amit keresel”. Amikor megláttam, azonnal megfogott a tölgyfa a kertben és az, hogy az utca végén kezdôdik az erdô. A lakás viszont hatalmas labirintus volt, falakba ütköztem mindenütt. Amikor otthon megmutattam a felvételeket róla, a szüleim beleszédültek. Én azonban elhatároztam, hogy meselakot faragok belôle, és így lett.

Képernyőn kívül is nagyon jó formában van, mi a titok?

Nagyon jó, hogy szinte úszva nôttem fel, rengeteget jártam edzésre, folyamatosan a szabadban, napsütésben voltam. Fontos a sport az életemben, egyébként majdnem úgy alakult, hogy testneveléstanár lettem. Amikor elkezdtem tévézni és Budapestre költöztem, akkor is tudatosan figyeltem a mozgásra. De a konditermet nem szeretem, szükségem van a szabad levegőre. A kutya pedig nagyon jó személyi edző. Sétálok, futok vele az erdőben, éppen mihez van kedvem. Ilyenkor szó szerint kifújom a „fáradt gőzt”, kitisztítom az agyamat. Mentálisan is próbálom tisztán tartani magam, nem aggodalmaskodom, bízom magamban és a környezetemben.

Képzeletben egy boldogság-skálát teszek ön elé, egytôl tízig mozognak rajta a számok. Hova teszi most az X-et?

Nincs olyan, hogy állandó állapot, de hálás vagyok mindenért, ami körülvesz, ezért a tízesre teszem most. Vannak olyan napok, amiket nagyon messzirôl, mínuszról indítok, de az a szép, ha a végére ilyenkor is elérem a tízest.

A további tartalomból:

A munka és magánélet: Mit tehetünk stressz ellen?
Pszichológia: Mitől sikeres egy párkapcsolat?
Pénzügyi tanácsadó: Ne szenvedés, kihívás legyen a spórolás!
Példás nő: Szilas Rita tervező - Saját élményeiből merít ihletet Anyák és lányok: Bonyolult és gyönyörű kapcsolat Reszkess hideg!: Szemet gyönyörködtető kötött csodák a fagyos napokra Egy nő, három stílus: Bátran, merészen - a hippitől a díváig
Életmód: A férfiaknak is  szükségük van saját időre

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!