A társastáncok egyik kiemelt alakja hagyománytisztelő nőnek tartja magát, akinek megvan a maga kerek és klasszikus véleménye a szerelemről. Südi Iringó őszintén beszélt nekünk a párkapcsolatokról és a ragaszkodásról.
Sajnos a szerelem fogalma, jelentősége mára kezdi elveszteni valamikori értelmét. Szomorú azt látni, hogy manapság nem tudjuk értékelni az érzelmeinket, s nem tudjuk kapcsolatainkat a helyükön kezelni. Nincs helyén a világ. Napjainkban nem azt jelentik az érzelmek, mint régen, az igazi értékek háttérbe szorultak, és ez hatalmas gond.
Nyilván sosem volt egyszerű a párkeresés, mindig megvoltak a buktatói és az örömei, de aggasztó, hogy az utóbbi évtizedben már egyre több negatív esettel találkozunk. Sajnos kiveszett az udvarlás mint hódítási eszköz, a nőkből pedig a tartás. Sosem voltam a bulis ismerkedésnek híve, ugyanis meggyőződésem, egymás megismeréséhez idő kell, egy este édeskevés ahhoz, hogy a másikról akár csak alapvető benyomásaink lehessenek. Fontos, hogy kivárjuk a megfelelő alkalmakat arra, hogy újabb és újabb szintre léphessünk egy kapcsolatban. Egyszerűen nem értem, hogy az emberek miért nem hajlandók megismerni egymást, sokkal könnyebb lenne az életük, ha tisztelnék a másikat annyira, hogy értékeljék egymás tulajdonságait.
Mindkét nemet kérdőre lehetne vonni a viselkedése miatt. A férfiak hajlamosak arra, hogy rámenősek legyenek, a nőkből pedig elveszett a tartás és az önkontroll. Nincs is annál rosszabb, mint amikor egy férfi nem veszi észre magát, azt, hogy a viselkedése teher és kellemetlen egy nő számára, s azért is erősködik, nyomul, pedig a szituáció már több mint kínos. De sajnos ez ugyanígy igaz a nőkre is. Ők is hajlamosak elfelejteni, hogy hol a határ, mit illik, és mikor hatnak már inkább közönségesnek, mint cserfes hölgynek.
Ha abban a szerencsés helyzetben lehetünk, hogy mégis sikerült megtalálnunk azt a személyt, akivel érezzük, hogy talán örökre szól a kapcsolat, akkor is fontos, hogy ki merjük mondani, fel merjük vállalni, hogy szeretjük a másikat, és vele képzeljük el a jövőnket. Ez súlyos döntés, éppen ezért meg lehet érteni, hogy sokan próbálnak a felelősség alól kibújni, de én mégis azt mondom, ne hagyjunk magunknak kiskapukat. Én régi vágású nőnek tartom magamat, és úgy hiszem, hogy az esküvő igenis fontos. Ez az az esemény, ahol örök hűséget fogadunk egymásnak, itt jelentem ki, hogy örök odaadást és szeretetet fogadok a páromnak.
Persze ez a hozzáállás emberfüggő. Megértem azokat, akik a családjukat ért sok kudarc miatt nem vállalkoznak egy ilyen elhatározásra. Nekem ezzel szerencsém volt. Én biztosan oltár elé állok majd, ha eljön az ideje. S ami még szintén biztos, hogy – bár a divattrendek mást diktálnak – hófehér ruhában fogom ezt tenni, megadva ezzel az eseménynek a kellő eleganciát.
