Lakatos Márk szerint olyan korban élünk, amelyben alapkövetelmény a tökéletesség és a szépség. Sok nő kétségbeesetten keresi az örök fiatalságot, pedig egy nő attól nő , hogy érzékeny, és ezt nem fél kimutatni.
A nő maga az érzékenység. Ebből a tulajdonságból fakad az egész lénye. Gondolatai, mozdulatai, stratégiái és a beszéde. Fontos, hogy egy nő soha ne nyomja el magában a kifinomultságot és a gyegédséget, hiszen ha eltűnik az érzékenység, elvész maga a nő is.
A feminista mozgalmak már elmúltak, a nők kiharcolták maguknak az egyenjogúságot, ám kiderült: a keménység és a céltudatosság gyakran elnyomja és eltünteti a női lelkekből az érzékenységet. Ezzel viszont a nőiségüket is veszélyeztetik. Én azt látom, hogy ismét forradalmat élnek meg a nők: az érzékenység forradalmát. A dalai láma mondta egyszer, hogy a nyugati világot a nők fogják megmenteni. Szerintem igaza lesz.
Manapság egyre több férfias nő és nőiesebb férfi van, és ez így van jól. Ez a történet nem fekete-fehér, ez annál jóval árnyaltabb helyzet, és a külsőségek helyett az agyban dől el. A nemiség nem feltétlenül viselkedés kérdése. Számtalan kutatás és vizsgálat szól manapság arról, hogy a férfi és a nő közötti határvonalak az emberek lelkében és gondolkodásmódjában mennyire élesek vagy éppen elmosódottak. Én szeretném remélni, hogy a világ az utóbbi felé halad, annak ellenére, hogy nagy csodálója vagyok a női nemnek.
Munkám során rengeteg olyan nővel kerülök kapcsolatba, akik az évek előrehaladtával rendre elbizonytalanodnak saját magukban. Kétféle nőtípus látogatja rendszeresen az átalakító szalonunkat: a kisgyermekes édesanyák, akiknek a hormonjaik jelentősen megváltoztak a szülés, a gyereknevelés és a családmodell-változás miatt.
Átalakult az életmódjuk, testileg és lelkileg is felborult az életritmusuk. Pedig csak néhány bókra és dicséretre lenne szükségük, amely kirángatja őket ebből az önbizalom-hiányból. A másik, az önértékelési zavarokkal küzdő nőtípusba azok a klimax előtti hölgyek tartoznak, akik elvesztették azt a magabiztosságot, amelyet a fiatalságuk adott.
A nők sokszor azért nem látják szépnek magukat, mert nem kapnak elég szeretetet és megfelelő törődést. Ebből következnek aztán azok a komoly önértékelési zavarok, melyek egy életen át ólomsúlyként nehezednek rájuk, elveszítik kisugárzásukat és bizonytalanná válik számukra a nőiességük. Pedig csak szeretetteljes közegre lenne szükségük, ahol elengedhetik magukat, a kétségek eloszlanak, és máris szépnek látják magukat.
Tény, hogy ma agresszív korban élünk, ahol alapkövetelmény a fiatalság, a szépség és a tökéletesség, ami nem épp a „legfelhasználóbb barát” kombináció. De amennyiben a fejekben minden rendben van, akkor nem az számít, hogy hány szarkaláb látszik az arcon, hanem hogy egy nő azt mennyire tudja méltósággal viselni.
