A Bors informatív újság, mai lapszámunkból például megtudhatják, hogy 5,5 kiló elefántszart 1190 forintért árulnak Nyíregyházán. Rá - adásul viszik is kegyetlenül. Majdnem azt írtam: mint a cukrot.
„Nálunk a szart is el lehet adni” – legyint erre a magyar, miközben gondolataiban rögtön megjelennek a politikai pártok, vagy a fillérekért kínált, azonnal szakadó, kínai egérszürke nejlonzoknik. Tudják, amelyek csak pár napot élnek meg a nyári hőségben honfitársaink eklektikus stílusú férfiszandáljaiban, utána már stoppolhatja is azokat az asszony. De a nyírségi elefántok ürüléke más.
Tapasztalatból tudjuk: ha nálunk egy termék sikeres, jó áron adják és jól is fogy, abból előbbutóbb hiánycikk lesz. De Nyíregyházán ilyen elő sem fordulhat: három afrikai és három ázsiai elefánt nonstop termel, fejenként akár napi 100 kilót is. A szatmári gazdák egész Kelet-Magyarországot beültethetnék virá - gokkal vagy gyümölcsfákkal, annyi ormányostrágya áll rendelkezésre. Akár híresen unortodox gazdaságpolitikánk egyik fő elemévé is válhatna ez: felvásároljuk az összes nagybelű Dumbót, és onnantól a magyar GDP kedvéért szarik az összes állatkerti és cirkuszi ormányos.
Ha az üzlet beindul, fontos exporttermékünk lenne az elefántürülék, az olyan egzotikusan is hangzik. Nem beszélve arról, hogy az országkockázat- elemzőknek rögtön a pálmafák, a napfény és a kókuszdióból szürcsölt koktél jutna eszükbe, miközben a magyar makroadatokat böngészik a londoni City légkondis irodáiban. Hát mi hozza elő belőlük a jóindulatot és az optimizmust, hogyha nem ez? Mai hír egyébként, hogy Orbán Viktor miniszterelnök Gyöngyösön átadott egy pelenkagyárat. Mindenki gondoljon arra, amire akar!
