Vámos Erika: nehéz az őszinteség, de megéri

Ha boldogok akarunk lenni, akkor az elsők között kell megtanulnunk, hogy nem hazudhatunk magunknak.Ez nehéz, de érdekes folyamat. Gyakran próbálok én is – mint most is fogok –, igen mélyre ásni, lecsupaszítani a jellemem, és szembenéznia teljes igazsággal.

Miért vagyok én szingli?

Előrebocsátom, hogy sosem ragaszkodtam görcsösen ehhez az állapothoz, mint ahogy ahhoz sem, hogy mindenáron párkapcsolatba gyömöszöljem magam. Mint ahogy önmagában egyik állapot sem tudott feltétlenül boldoggá tenni, úgy boldogtalanná sem.

Őszintén: én annyira szeretem csak magammal, magamban tölteni az idôt, hogy gyakran érzem, nincs is szükségem másokra. Sőt! Kevés kivétellel más csak zavarna ebben.

Puff! Nekem sem tetszik, amit most leírtam, de elhatároztam, ma és itt ragaszkodom a kendőzetlen igazsághoz. Szívesen vállalom, hogy magamnak való vagyok meg zárkózott, szúrós és esetleg mufurc. De. Nem vagyok magányos, nem vagyok boldogtalan, soha nem unatkozom, és még sosem éreztem azt a másoktól már hallott epekedő vágyat, hogy emberek közé szeretnék tartozni. Remekül szórakozom magamban, lekötnek a teendőim, a terveim, a gondolataim, a könyveim, a palántáim, a kismadarak a kertemben, a társaságom.

Érdekes, hogy különböző kurzusokon, tréningeken és akadémiákon tanítják az ­embe­reknek, hogyan kell megtanulni magunkat szeretni, ez nekem úgy tűnik, zsigerből megy. Én szeretem magam.

Vagy ha nem is mindig, de szeretek azon dolgozni, hogy ezt a kapcsolatot tökéletesítsem, és ez engem mindennél jobban szórakoztat. Érdekel a folyamat megfigyelése, a reakcióim, a válaszaim ezen az úton. Feltölt, leköt, boldoggá tesz, ebből táplálkozom, igénylem ezt a tevékenységet, és nem akarom, hogy közben mások zavarjanak, hátráltassanak ebben.

Szeretek magammal foglalkozni, élményeket szerezni, kihívásokat teremteni magamnak, fejleszteni a képességeimet, tájékozottabbá, sokoldalúvá, szebbé, jobbá tenni magam minden értelemben. És amikor ez sikerült, valamiért akkor sem igénylem a külvilág visszajelzését, esetleg elismerését. Csak elégedetten és mosolyogva alszom el, és ha másnap valaki azt látná, hogy sugárzom, akkor ettől van. Mert megint csak jobb lett a viszonyom magammal valamilyen tekintetben.

Vadul gépelem minden gondolatomat, nehogy valamelyiket szökni hagyjam, hazudtam már magamnak eleget. Csak tódulnak a szavak, mintha egy kelés szakadt volna ki, nem tudom elállítani, és közben már hangosan nevetek... vicces, ez jó!

Igen, most piszkosul őszinte voltam. Az önismereti utamon egy fontos lépést tettem meg ma is, mert ez ellen bizony mindig fennhangon tiltakoztam. Pedig hányan vágták már az arcomba, hogy önző ember vagyok. Hogy ez következménye vagy oka a szingliségemnek, nem tudom. De azt igen, hogy önmagunk szeretetéhez önmagunk megismerésén keresztül vezet az út. És én, a szingli (már tudom magam így nevezni, nahát!) ma megint tettem magamért valamit.

Ezt leírtam.