Kína több területén is megcsodálhatók az úgynevezett szivárványhegyek. A színpompás homokkővidékek az eróziónak köszönhetik mesebeli külsejüket.
Képzeljünk el egy hegyvonulatot, amely a vattacukor árnyalataiba öltözik – különösen, ha rávetül a napsugár. Hogy ilyen csak a mesében létezhet? Tévedés! Kínában mindez valóság, méghozzá nem is egyszeri és megismételhetetlen természeti jelenség.
Rózsaszínű felhőnek és Vörös napsugárnak egyaránt becézik a kínaiak azokat a különleges felszíni formákat, amelyek a hatalmas ország csaknem hétszáz helyén megfigyelhetők. A gömbölyded sziklákon a különféle rétegek egészen kivételes színeződése rajzolódik ki; mintha csak egy gyermek színesceruza-készletét próbálta volna ki rajtuk egy földöntúli művész.
A monumentális domborzati alakzatokhoz ma már vezetnek turistautak, amelyeken az ember valóban csupán parányi porszemnek érzi magát. A kínai nyitás nem csak azt jelenti, hogy a távol-keleti országból egyre többen kapnak lehetőséget arra, hogy elutazzanak, de azt is, hogy ma már egyre több külföldi turistát fogad a „vörös birodalom”.
A szivárványhegyek a leglátogatottabb látványosságok közé tartoznak, és egyikük, a képeinken is megcsodálható Kanszu tartományban található Csangje Tanhszia Geológiai Park – amely Pekingtől hozzávetőlegesen olyan távolságra esik, mint Budapesttől Párizs – 2010 óta az UNESCO világörökségi védelmét is élvezi. A sziklák csodás színeit az ásványok és a homokkő különös keveredése adja.
A földöntúli tájon akad olyan alakzat, ami leginkább egy őslény fogazatára emlékeztet, más csúcsok pedig egy felszeletelt és oldalára döntött kenyeret formáznak. De legyenek bármilyen formájúak, az igazi varázslatot a színek jelentik, amelyek miatt valóban jogos az elnevezés: rainbow, vagyis szivárványhegyek.
