Amikor egy szerelem véget ér, akkor a pár egyik vagy mindkét tagjának összetörik a szíve. A bánat hosszú ideig tart, és nem is lehet csodaszerekkel elmulasztani, hiszen a kapcsolat halálát meg kell gyászolni. Van azonban néhány tipp, melyekkel enyhíthető ez a kín.
Időnként vannak előjelei a várható szakításnak, de az is gyakran megesik, hogy derült égből csap le ennek híre az elhagyottra. Bárhogy is van, a magára maradt szerelmes kínzó lelki fájdalmat él át. Düh és kétségbeesés váltja egymást és vannak, akik egyszerűen nem tudják abbahagyni a sírást.
Az orvosok megállapították, hogy esetenként ez a szomorúság valóban rossz hatással lehet a szív fizikai állapotára, mivel ez is egy erős stresszérzés. Ahogy minden veszteséget, ennek is időt kell hagyni, hogy elmúljon, hogy teljesen fel tudjuk dolgozni lelkileg. Ennek a gyászidőszaknak azonban egy kis odafigyeléssel lehet enyhíteni a fájdalmát. Ehhez adunk öt tippet.
Időhöz igazított sírás
A sírás enyhíti a fájdalmat és segít feldolgozni a gyászt, ezért hullassuk könnyeinket nyugodtan az elveszett szerelem miatt, viszont csak meghatározott időben. Szorítsuk keretek közé, mikor engedjük ezt meg magunknak. Például minden napra tűzzünk ki egy órát, hogy akkor elengedhetjük magunkat és merenghetünk a múlton, hallgathatjuk a szomorú zenéket, olvashatjuk a régi szerelmes leveleket.
Amint azonban ez az idő letelt, fordítsuk más irányba a figyelmünket, tudatosan kezdjünk el más dolgokkal foglalkozni egészen a következő napi „szomorkodó óráig”. Egy idő után azt vesszük észre, hogy már alig várjuk, hogy véget érjen ez a múltsirató idő, és talán másnap már meg is feledkezünk róla.
Zsákba az emlékekkel!
Az ott maradt alvópóló, a plüssállatkák, a fürdőszobában árválkodó fogkefe, képek és használati tárgyak – mind-mind a volt párunkra emlékeztetnek. Ahányszor csak rájuk nézünk, felszakítják a sebet. Felesleges kínozni magunkat az emlékekkel, ezért pakoljuk el azokat. Ha még nem megy a végleges megválás, akkor ne egyből a kukákba, hanem csak egy zsákba rejtsük el azokat, és tegyük el egy olyan helyre, ahol nem botlunk azokba minduntalan. A fájdalom elmúltával eldönthetjük, hogy megtartjuk, vagy végleg megválunk tőlük, helyet adva ezzel az új, boldogabb emlékeknek.
Keressük a társaságot!
A szívfájdalommal ott maradt fél nagyon egyedül érzi magát, még akkor is, ha vannak körülötte olyan emberek, akik szeretik. Ilyenkor főként azokat fogadja el, akik hasonló eseményen mentek keresztül, hiszen velük tudja igazán megbeszélni fájdalmát. Keresse azokat az ismerőseit, akikről tudja, nemrég szakítottak, vagy olvasgasson olyan fórumokat az interneten, ahol hasonló témákról beszélgetnek. Emellett természetesen nyisson a többi barátja felé is, ez eltereli a figyelmét a folyamatos ön- marcangolásról. Járjon színházba, moziba, vagy kirándulni a barátaival, a lényeg, hogy olyanok közt legyen, akik megértik.
Új irány kell a gondolatoknak
Mit csináltam rosszul? Én vagyok az oka, hogy elhagyott! Mit tud jobban az a másik? Miért nem érdeklem már? – hasonló gondolatok kavarognak az elhagyott fejében, az egyik váltja a másikat, és szinte nincs megállás. Ezeket az kínzó gondolatokat meg kell állítani! Kezdje el más szemszögből nézni az eseményeket, kérje ki egy hozzá közelálló barát véleményét és tanácsát. Ő kívülállóként egészen másként látja az okokat és a magára maradt helyzetét, így segíthet abban, hogy véget vessen a felesleges gondolatkörhintának.
Lássunk reálisan!
Az emlékeket hajlamosak lehetünk szépíteni, főleg akkor, ha fáj a szívünk miattuk. Ekkor egyre inkább felmagasztaljuk volt párunkat. Így még inkább kínoznak az emlékek, hiszen a tökéletestől még nehezebb megválni, úgy gondolhatjuk, ilyen kapcsolatunk soha többé nem lesz. E helyett nézze reálisan a múltat! Vezesse vissza pontosan, lépésről lépésre, mi vezetett a szakításig. A múlt problémáinak ilyen feltárása nem csak abban segít, hogy eldobjuk a rózsaszín szemüveget, hanem abban is, hogy utat mutasson egy új szerelem felé.
