Szeretjük egymást a barátnőmmel, de egyre inkább úgy látom, hogy semmi nem jó neki. Kevesli a szülinapi ajándékát, akármikor megyek haza, az már késő, stb. Hiába szeretem, így nem tudok együtt maradni vele. Mit mondjak neki, amibe végre nem tud belekötni?
Aki kötözködni akar, annak nincs szüksége okokra, az bármibe bele tud kötni. Elégedetlenkedik, morog, kifogásol, pikírt megjegyzéseket tesz.
Ami ilyenkor két ember között történik, arra talán a legjobb kifejezés a lelki sanyargatás. Ez a szóbeli agresszió azért különleges bántalmazási forma, mert nem látható és nem mérhető, nem hagy kék foltokat, nem folyik a vér. Itt befelé vérzik a szíve, lelke annak, aki kénytelen eltűrni a folyamatos intrikát.
Aki a párját bántalmazza, sanyargatja, az kifelé általában tiszteletreméltó, elfogadott, rendes ember képét mutatja. A mások előtt elfojtott agresszióját aztán alaposan szabadjára engedi a négy fal között.
Az ilyen ember számára nagyon fontos a látszat, mert ez takarja el a valós személyiségét. Ezért mások előtt meg nem bántaná a párját, ezt a csemegét otthonra tartogatja.
Hiszen ki hinné el a kellemes modorú szomszédról, hogy valójában egy házisárkány? Még leírni is rossz érzés, de ki kell mondani, hogy aki lelki terrorban tartja a másikat a folyamatos kritikáival, az egy kétszínű, önző ember.
Mit is tehet a szóbeli bántalmazás alanya? Először megpróbál beszélni a helyzetről, megpróbálja megtudni, mi lehet a baj. Aztán kéri a másikat a bántó viselkedés megváltoztatására.
Később hallgatásba burkolózik, azt gondolja, így talán sikerül kitérni rosszkedvű párja nyilai elől. Titkolja mások előtt a történteket, bűntudata van, azt gondolja, valamit rosszul csinál.
Azt tanácsolom, hogy tegyen egy kísérletet az elégedetlenség valódi okának a tisztázására, és ha ezután sincs változás a kedvese viselkedésében, akkor minél gyorsabban szálljon ki ebből a mérgező kapcsolatból.
