Először megy táborba a gyerek

Nem küldeném táborba azt a gyermeket, aki nagyon nem akar menni. Tízéves nyaraltatási tapasztalattal mondhatom, körülbelül második-harmadik osztályos koruk után elég önállóak ahhoz, hogy jól érezzék magukat egy-két hétig idegenben. A nappalokat a kisebbek is élvezik, de este jön a honvágy. Láttam ugyanakkor nyolcadikos fiút is titokban sírni az anyukájuk után. Tehát elég egyéni és sok mindentől függ, mikor aktuális egy gyereknek a táborozás. Az egyik gyerek nyitottabb, a másik zárkózottabb. Az önállóság szoktatástól, családi szokásoktól is függ. Egy mászkálós család gyerekeinek kevésbé szokatlan a tábori helyzet, mint a zártabb, otthonülők gyerekeinek.

Kislányainak egy kicsit talán könnyebb lesz majd, testvérrel senki nincsen egészen egyedül. Az ikreket könnyen megjegyzik, figyelemben tartják a nevelők, és a többi gyerek is hamarabb fordul feléjük. Úgy érzem azonban, önöknek idén még nem aktuális a táborozás. Arra emlékezteti őket, hogy tavaly még a nagymamáéknál nyaraltak. A gyász nem múlt még el, és rárakódna erre a nyaralási formára. Véleményem szerint egyelőre jobb, ha a szabadidejüket közösen töltik vagy a rokonok, barátaik felé nyitnak először. Ez a nyár másképpen lesz, mint az előzőek. Legyenek önök, szülők is jelen az első kalandoknál! 

Gajdos Judit pszichológus válaszol csütörtökönként a gyermekneveléssel kapcsolatos kérdésekre.