„Egy ártatlan iskolai kiruccanásból szenvedélyes viszony lett a gyerekem tanárával – és most nem tudom, hogyan szálljak ki belőle”

Soha nem gondoltam volna, hogy beleszeretek a gyerekem tanárába, de itt vagyok, kettős életet élve. 38 éves vagyok, házas, és három gyermekem van. A férjem 42 éves, és 15 éve vagyunk együtt. Régóta feszültség van köztünk

Baráti beszélgetésekkel kezdődött a gyerekekért való érkezésekkor, aztán jöttek az e-mailek a házi feladatokról. Egy nap megkérdezte, hogy van-e kedvem beülni egy kávéra. Tudtam, hogy ez már túlmegy egy határon, de igent mondtam. Titokban kezdtünk találkozgatni. A kávézásból ebéd lett, az ebédből pedig hotelszobák.

Nem tudok nem gondolni arra, mekkora kárt okozna ez – a gyerekeinknek, a házastársainknak, az iskolának. De nem bírom tovább ezt a hazugságot sem. Rettegek hazamenni ahhoz a férfihoz, aki már észre sem vesz.

Véget vessek és megvédjem a családom, vagy kockáztassak mindent egy valódi boldogság reményében?

Nyilvánvaló, hogy ennek a férfinak a figyelme felébresztett benned valamit, amit elveszítettél. De a fájdalomra adott válaszoddal nem tisztánlátást nyertél, hanem még nagyobb zavart. Mielőtt bármilyen sorsfordító döntést hoznál, állj meg, és gondolkodj el. Valóban őt akarod, vagy inkább azt az érzést, hogy újra kívánnak, látnak és élőnek érzed magad?

Még ha ez a viszony szerelemnek is tűnik, titokban zajlik…