Megérte ennyit várni az új Star Wars-filmre? Ilyen lett A mandalóri és Grogu

Hét év valóban hosszú idő, de még ennyi esztendő sem volt elég ahhoz, hogy a Star Wars-fanok megfejtsenek vagy inkább elfelejtsenek olyan fájdalmas és kínos kérdéseket minthogy Palpatine mégis hogyan tért vissza. A Skywalker kora okozta hatalmas csalódás enyhítésére a Disney és a Lucasfilm új alapokra helyezte a franchise-t, és kizárólag a streamingen megjelenő sorozatokban látta a jövőt. A felemás megítélésű szériák közül abszolút kiemelkedett a 2019-ben megjelent A mandalóri, mely azóta három évadot is megélt, most pedig a stúdió úgy határozott, nagy vásárra viszi az aranytojást tojó tyúkot: mozifilmet csinál a fejvadász és cuki segítője kalandjából. Ez lett tehát A mandalóri és Grogu, melyet ugyan hatalmas várakozás övez, de mindemellett nem kis teher is nyomta a projekt kitüntetésekkel teli vállát. Vajon összeomlott vagy tisztességgel helytállt Pedro Pascal ezúttal nagy vásznon futó űrkalandja?

Ismét moziba hív a messzi-messzi galaxis

Érdemes már az első másodpercekben odafigyelni a kedves nézőnek, hiszen A mandalóri és Grogu, egy Star Wars-filmhez hűen, szöveges expozícióval nyit, amelyből kiderül, hogy az Új Köztársaság szeretné felkutatni és likvidálni a Birodalom még életben lévő kiskirályait, akik az árnyékban lapulva próbálják feltámasztani bukott uradalmukat. Erre a célra pedig pont ismernek két kiváló szakembert, Din Djarint, azaz Mandót és apró tanítványát, az Erőt egyre kiválóbban gyakorló Grogut.

A történet itt veszi fel a fonalat, ám az egész ugyancsak hamar egy mellékküldetés-halomba csap át. A megmaradt sötét urak megleléséhez szükség van a huttokra, viszont a huttoknak is a kedvében kell járni, majd ez egy újabb kalandhoz vezet, így a néző egy idő után csak kapkodja a fejét, és igyekszik összerakni a szálakat, de közben mégis haladunk az árral, mert A mandalóri és Grogu egy percre sem engedi el a kezünket.

Itt A mandalóri 4. évada 2 órába sűrítve

Mint azt említettük, a botrányoktól közel sem mentes A mandalóri a Star Wars-sorozatok közül az egyik legjobban sikerült darab, különösen annak első két fejezete. Bár pontos információk nincsenek arról, miért nem készült el a negyedik felvonás, minden bizonnyal közrejátszott az írói sztrájk is, végül a stúdió úgy határozott, inkább egy mozifilmet csinálnak belőle, de pont ez lett A mandalóri és Grogu legnagyobb rákfenéje.

Az egész film cselekményéről üvölt a sorozatok epizódrendszerű felbontása. A néző akár film közben egy ollóval el is vághatná, mely pontokon lehetne indítani egy stáblistát, hogy utána rögtön a „következő rész” gombot keressük a képernyőn. A sztorinak nincs meg az a tipikus, mozifilmszerű váza, így A mandalóri és Grogu tulajdonképpen nem más mint a 21. századi filmkészítés sajátossága: a streaming és a mozi különös szerelemgyermeke. Hagyományos film helyett kaptunk egy rövidre szabott, feszes, eseménydús, szerethető, ám mégis néhol egészen üres sorozatévadot, amit nem az otthon kényelméből, hanem egy vetítőteremben élhetünk át.

Mégiscsak jó érzés ezt kimondani: „Két jegyet kérek az új Star Wars-filmre!”

De mégis miért jártunk jól? Ezt a látványt ugyanis valóban kár lett volna kis képernyőre pazarolni. Ugyan ki ne akarná nagy vásznon látni, ahogy Jeremy Allen White Jabba kigyúrt fiaként gladiátorharcot vív Star Wars-módra? Vagy ide lehetne még sorolni az üldözős jeleneteket, a mini csészealjban száguldozó „baby Yodával” a főszerepben. Hiába, azért mégis jó érzés újra Csillagok háborúját nézni moziban. A látványra, a zenére, az akciókra és az atmoszférára tehát nem lehet panaszunk, ezt kiválóan hozták magukkal Mandóékkal a Disney+-ról.

Ha pedig már a mandalórit emlegetjük, Pedro Pascal még mindig a modernkor egyik legmenőbb űrcowboy-ját hozza el nekünk, akinek minden másodpercéből TikTok-editeket lehetne csinálni, de ennél többre ne számítsunk tőle, hozza a kötelezőt, de annál nem többet. Karaktere fikarcnyit sem fejlődik, bár ennyi melléküldetés és akciócunami közepette nem is nagyon lehetséges. Groguról hasonlókat lehet mondani, a cukiságfaktort még a sorozatnál is jobban kimaxolja, mi több, a film második felére igazi hőssé válik, így joggal szerepel a címben már az ő neve is.

Végszó

A mandalóri és Groguról tehát összességében elmondható, hogy sikeresen költöztette át hangulatát a kis képernyőről a nagy vászonra? Igazából igen is, meg nem is. A Disney+-sorozatok állandó nézőinek biztosan nem fog csalódást okozni, hogy szeretett hőseiket ismét láthatják, ám az általános kíváncsiskodók esetében, akik gyanútlanul váltanak jegyet, mert csak annyit látnak, érkezett egy új Star Wars-film, biztosan akadnak majd felvont szemöldökök közepette keletkező kételyek és kérdések. De ez a megosztottság egyébként a külföldi kritikákra is jellemző!

Ahogy a cipésznek is azt javasolják, maradjon a kaptafánál, úgy talán A mandalóri és Grogunak is ildomosabb lett volna, ha inkább egy sorozat újabb évadjaként teljesedett volna ki. Ugyanis a filmben még bőven lett volna potenciál, így viszont adhat némileg olyan érzést, hogy a Disney csak úgy csontként odadobta a rajongóknak, hogy elrágcsálják kicsit, mert úgyis rég kaptak moziban bármit is. De vajon itt véget is ért Groguék kalandja vagy akad még valami Jon Favreau-ék tarsolyában? Valószínűleg innentől már minden csak a nézőktől függ.