Keanu Reeves a megváltást kereste, de úgy szétzuhant, mint a legújabb filmje

Lassan egy éve mindenki arra várt, hogy a Mátrix sztárja megmutassa a drámai és vicces oldalát. Keanu Reeves John Wick marcona figurája után az Outcome-ban egy exdrogos, lecsúszott, kétszeres Oscar-díjas sztárt alakít, aki igen szorult helyzetbe került. Jonah Hill filmje nagyot akar markolni, de a végeredmény annyira bugyuta és giccses lesz, mint a filmben látható CGI-naplemente.

Keanu Reeves Outcome-jától leszünk cukorbetegek

Pedig egész jól indult a történet, ugyanis az írást, a rendezést és az egyik fontos mellékszerepet is Jonah Hill vállalta magára, aki komikusként már olyan filmekben bizonyított, mint a Superbad vagy A Wall Street farkasa. Ami színészként megy, az viszont íróként és rendezőként nem biztos, sőt színészként sem árt, ha egy erős kezű rendező kontrollálja a néha dobhártyaszaggató zsidó és altesti poénjainak az óbégatását. Hill tippünk szerint egyszer biztos elolvashatta Franz Kafka: A per című könyvét, amit összekevert egy szebb napokat látott – értsd drogos – filmsztár történetével. A szatíra alapötlete még működhetett volna, ugyanis míg Kafka remekművében Joseph K. nem tudja, miért fogták perbe és akarják elítélni, addig az Outcome főhőse, Reef Hawk szintén nem tudja pontosan miért, de a dilis ügyvédje fejhangon közli vele, hogy baromi nagy bajban van, ugyanis egy videófelvétel került elő róla, amin valamit csinált. Reef nem tudja, mi lehet a felvételen, de miután az asszisztense és a jogásza röviden felhívja a figyelmét arra, hogy egész életében igazi arrogáns seggfej volt, így elég gyorsan megnőtt azoknak a listája, akiknek lehetne oka arra, hogy lejárassák. A felvételről semmit se tudni, így az exdrogos Reef két barátjával, Xanderrel és Kyle-lal megindul a kanosszajárására, hogy rájöjjön arra, valóban sz*r ember volt, nem kicsit, nagyon! Ebből egy izgalmas, 83 perces film is kijöhetett volna, de helyette idegesítő sablontenger és tonnányi cukormáz lett az Outcome-ból.

Keanu Reeves akciósztár maradjon inkább, Jonah Hill a színészetnél

Hill rendezőként és íróként semmit se tudott kezdeni az alapötlettel, látunk néhány gicces baráti részt és néhány elejtett epizódot, ahol Reef életének egy-egy fontos szereplőjével próbál megbeszélni néhány konfliktust. Akadnak köztük jobbak, mint a helyi Luxusfeleségekben a mindenét feláldozó, de attól még rém önző anyja, vagy a menedzser, aki még gyerekként felfedezte a kis tehetséget. A nagy öreget maga Martin Scorsese alakítja, aki a film legjobb alakítását nyújtja két rövidke jelenetében. A legendás rendező saját magát rendezhette meg, ugyanis Hill a színészetet nem leste el a legendától. Annyit szidtuk már itt Jonah Hillt, de sajnos rajta csúszik el a film. Az ügyvéd Ira szerepében nem sok, hanem rengeteg. Az egész filmben olyan decibelen visít, hogy el akarjuk kapcsolni a filmet, vagy átkapcsolni a halláskárosultaknak fenntartott feliratra. Teljesen elszabadul, és a film legjobb pillanatait szúrja el, például a válságstáb felállítását, ami izgalmas kritikája lehetett volna a mai ultrawoke Amerikának, ahova egyszerre kell színes bőrű lelkész, leszbikus feminista ázsiai nő és transz ügyvéd, hogy tutira megvédjék Reefet az ismeretlentől. A szatirikus jelenetet Hill egy, a férfitestnedvektől és sipításoktól tarkított magánszámával vágja haza, és a filmet is.

Keanu Reeves és Cameron Diaz újra együtt

A film még szépíthetett volna sztoriban és színészileg, de egyik sem sikerült. A történet végére kiderült a titok, ami annyira bagatell és ostoba, hogy a fejünket fogjuk, annyira szekunderszégyen-érzetünk van, miközben arra szinte semmilyen magyaráztot nem kapunk, Reef-et milért utálják, csak sejthetjük... jah és drogos volt! Igen, ennyivel el van intézve. Nem segít ezen Keanu Reeves, aki akciósztárnak szuper, voltak komolyabb színészi próbálkozásai, de nagyon erős rendező kell, hogy kihozzon valamit a fapofa vámpírkirályából. Hillnek ez nem sikerült. A két gyerekkori barát szerepére a nagy visszatérő Cameron Diazt kérte fel, aki egy kiakadást leszámítva vagy azt ismételgeti, amit Reeves mond, vagy a Xandert alakító Matt Bomer szövegét, aki legalább picit megpróbált vicces lenni, de Hill belőle is egy sztereotip meleg Ken babát csinált, amiben a színész látványosan feszeng. 

Az ő hármasukról nagyjából egy percig sem hisszük el, hogy 40 éve jó barátok, a giccses tengerparti, kamunaplementés pillanatok pedig egy ponton túl cukrosabbak, mint egy merőkanál Nutella.

Kár az Outcome-ért, ami egy nagyszerű, feszült, paranoid és vicces szatíra lehetett volna, így viszont csak egy nagyon elszúrt lehetőségként fog bevonulni a filmtörténetbe. A film végén plusz pont, hogy feltűnik Drew Barrymore, akinek valóban akad egy nagyjából másfél perces, vicces pillanata. Ezért nem adtunk három pontot! 

10/4 ( köszi, Drew Barrymore és Martin Scorsese!)