Elájultak a forgatáson, csődbe vitte Henry Fondát: Így lett a 12 dühös ember a legjobb kamaradráma

A kamaradráma egy igen alulreprezentált műfaj, pedig valójában nem kell túl sok hozzá: egy szoba, fények és néhány remek színész — akár egy, akár tizenkettő. A 12 dühös ember egy izgalmas film, mélyen emberi üzenettel és remek alakításokkal. A Sidney Lumet által rendezett filmet ezen a napon, 1957-ben adták ki és bár a nagyobb közönség akkoriban nem szerette túlzottan (túl sok volt számukra a beszéd benne) a filmet három Oscar-díjra is jelölték, hiteles történetét pedig egyetemek jogi karán használják fel példaként. Ha még nem láttad, a mai nap egy tökéletes alkalom rá — ha pedig láttad, kíváncsiak vagyunk: te tudtad ezeket a 12 dühös emberről?

Sidney Lumet mindent megtett, hogy a 12 dühös ember belső környezete hiteles legyen

Ebben a filmben 12 bírósági esküdt (köztük Henry Fonda, Jack Warden, Lee J. Cobb és Robert Webber) azért ülnek össze, hogy megvizsgálják egy fiatal fiú gyilkossági ügyét, akire halálbüntetést szabtak ki. A gyerek élete így szó szerint az ő kezükben van, nekik kell eldönteni, hogy bűnös vagy ártatlan. A film címe egy köznyelvben is használt utalás az esküdtszékre, akik addig nem távozhatnak egy szobából, amíg nincs teljes egyetértés a meghozott ítéletben és ezáltal szinte mindig elkerülhetetlen, hogy elmérgesedjen a helyzet.

Ennek a fokozott hangulatnak az elérésért pedig a rendező, Sidney Lumet mindent megtett. A színészeket még a forgatásokon kívül is a szobában tartotta hosszú órákon át, hogy átérezzék milyen bezárva lenni ennyi emberrel, a forgatások alatt pedig szűk látókörű lencsét használt, amitől a szoba jóval szűkösebbnek, szorítóbbnak érződött.

Ezt a szorító, klausztrofób érzést oldotta fel a film vége, amikor az egyetértés megszületik és egy széles látókörű lencsével nézzük, ahogy az utcán minden szereplő megy tovább a saját dolgára.

Henry Fonda bízott a forgatókönyvben, de a film mégis veszteséges volt

A forgatókönyvíró, Reginald Rose ha nem árulta el, hogy pontosan melyik ügy inspirálta, de egyes források szerint esélyes, hogy egy 1953-as, William Viragh ellen indított gyilkossági vád inspirálhatta, amelynek bírósági tárgyalásán az író maga is esküdt volt. A színészlegenda, Henry Fonda egyébként nem csak szerepelt a filmben, hanem producerként is részt vett Reginald Rose mellett. Annyira szerette ezt a forgatókönyvet, hogy inkább sodorta magát anyagi nehézségekbe, csak hogy elkészüljön: saját pénzét is belefektette, a nap végén viszont a film sajnos rosszul teljesített a kasszáknál, így ez a Henry Fonda-filmek legnagyobb bukása lett.

A film tehát valóban meghaladta a korát, ami a morális oldalán is jól tetten érhető. A korabeli filmekben kifejezetten éles volt a határ a jók és a rosszak között, ebben a filmben viszont a 12 főszereplő közül egyik sem volt hagyományos értelemben gonosz. Mind jóra vágyó, helyesen cselekedni akaró emberek voltak, csak különböző világnézettel és a világból hozott különböző sérelmekkel, amik óhatatlanul kihatnak döntéseikre… főleg a nyári forró szobában, ahol a film játszódik.