James Franco 15 éve szorult egy szikla alá: 127 óra és a legjobb egy helyen játszódó mozik

Hihetetlen, de már 15 éve, hogy bemutatták a Trainspotting és a 28 nappal később direktorának, Danny Boyle-nak a 127 óra című filmjét, amely bebizonyította, hogy egyetlen helyszínen is lehet körömrágós izgalmakat teremteni. A mozi James Franco alakításával, a zseniális vágással és a feszes rendezéssel olyan intenzív élményt nyújt, mintha csak egy akciófilmet néznénk, pedig a főhős végig mozdulatlan, miután egy kanyon fogságába esett. A 127 óra viszont közel sem az egyetlen alkotás, amely a bezártságot erénnyé formálta, íme hát néhány emlékezetes film, ami bizonyítja, hogy néha egyetlen szoba, vagy még egy annál is szűkebb tér is elég egy másfél-kétórás mozihoz. A klausztrofóbiások inkább ne olvassák tovább!

Nem James Franco a négy fal közötti feszültségteremtés egyetlen mestere:

A fülke

Egy arrogáns és öncélú PR-ügynök egy telefonfülkébe szorul, ahol váratlan hívást kap: azt kell tennie, amit a vonal túlsó végén lévő mesterlövész mond, különben... A Batman-filmeket mélypontra juttató Joel Schumacher itt már elemében van, hiszen filmje pörgős, klausztrofób és szatirikus. Kicsit thriller is, kicsit görbe tükör is a mozi, mely húsba tépő morális kérdéseket boncolgat, ráadásul Colin Farrell élete egyik legjobb alakítását nyújtja benne.

Élve eltemetve

Ryan Reynolds-nak nem az volt élete legrosszabb napja, mikor elvállalta a Zöld lámpás főszerepét, hanem amikor egy koporsóban ébredt, mélyen a föld alatt, egyetlen telefonnal a kezében. Mindenki balhés Deadpooljának ez a 2010-es filmje igazi pszichológiai horror, ahol a sötétség és a fullasztó klausztrofóbia a legnagyobb ellenségek. Az Élve eltemetve elképesztően kreatívan használja a teret, 90 percen át egyetlen helyszínen tart, mégis végig lélegzetvisszafojtva nézzük, eszünkben sincs közben a TikTokunkat bújni, nem úgy, mint egy-két mai Netflix-gyártmány közben.

Hátsó ablak

A nemrég a legnézettebb Netflix-sorozatok egyikének számító Szörnyeteg 3. évadában is felbukkanó Alfred Hitchcock klasszikusában James Stewart egy törött lábú fotós, aki az ablakából kukkolja a szomszédjait, míg egy nap gyanút nem fog, hogy talán gyilkosság történhetett. A Hátsó ablak nemcsak egy holmi krimi, hanem a megszállottság, a leskelődés és a filmes megfigyelés kiváló ötvözete is, ahol minden egyes pillanatban tovább nő a feszültség és egyre csak bonyolódik a sztori.

Aljas nyolcas

A női lábfejek nagy rajongójának, Quentin Tarantinónak a vértengeres kamaradrámája egy hóviharban rekedt vendégfogadóban játszódik, ahol nyolc idegen kényszerül együtt tölteni ki tudja hány éjszakát, és a tetejébe: egyikük sem az, akinek látszik. A rendező remekül épít feszültséget a szűk térben, miközben a mesterien megírt dialógusoknak és a kiválóan kiötlök karaktereknek köszönhetően egy időzített bombává válik a hely.

Kánikulai délután

Egyet elárulunk, nem ez lesz az egyetlen Sidney Lumet-film a listánkon. Az amerikai rendezőzseni instant klasszikusa egy nagyon hamar elcsesződő bankrablásról szól, ami pár perces munkának indul, de egyhamar többórás túszdrámává alakul át. Al Pacino itt nem A Keresztapából megismert keményfiú, de alakítása tragikusan tökéletes, és a film dokumentarista stílusa miatt a néző úgy érzi, mintha maga is a bankban ragadt volna ezen a forró, brooklyni napon. Az pedig csak tovább emeli a Kánikulai délután értéket, hogy egyszerre igaz történet és kiváló korrajz is a ‘70-es évek Amerikájáról.

Nulladik óra

Adott öt diák, akik nem is térhetnének el egymástól ennél jobban, mégis együtt kell túlélniük a szombati büntetőfoglalkozásukat. Bár John Hughes 40 éves, de igazából kortalan kultklasszikusa egy nagy lélegzetvételnek hathat a listánk többi eleméhez képest, hiszen jóval könnyedebb, de a maga módján a Nulladik óra is ugyanúgy bezártságról szól, hiszen a karakterek saját skatulyájukba szorítva élik mindennapjaikat, ám a mozi végére ez a helyzet mindenki meglepetésére mégis megváltozhat.

Tizenkét dühös ember

Ahogy azt mondtuk, lesz még egy Lumet-alkotás, ha pedig sorrendbe is akartuk volna állítani a mai filmeket, biztosan ez végzett volna az első helyen. Az 1957-es Tizenkét dühös ember című drámában egyetlen szoba és tizenkét férfi állnak a főszerepben, hogy döntést hozzanak egy fiú bűnösségéről, vagy épp ártatlanságáról. Miközben pedig megcsodálhatjuk Henry Fonda és társai ikonikus alakításait, megismerhetjük az előítélet, a gyűlölet, a félelem, valamint a megbocsátás katartikus és legemberibb mozzanatait.