"Szánalmasan sz*r volt!" — J.K. Simmons 71 évesen is vérfagyasztó: itt vannak a legdurvább kiakadásai

Vannak, akik csettintésre képesek kijönni a sodrukból, mások pedig karriert is csinálnak belőle. Idehaza nekünk Mucsi Zoltán ilyen, akinek minden megszólalásában érződik a magyar virtussal járó mértéktelen vehemencia, nemzetközi szinten J.K. Simmons (avagy Jonathan Kimble Simmons) az a színész, akinek a kiakadásain olykor megrémülünk, olykor nagyon jól szórakozunk — ez már önmagában megéri, hogy foglalkozzunk vele.

J. K. Simmons maga volt Peter Parker főnöke, nála jobbat nem találhattak volna

A Sam Raimi Pókember filmek szereposztása több ízben is tökéletes volt, de a képregényes, illetve rajzfilmes ábrázolásokkal vitathatatlanul a Simmons-féle J. Jonah Jameson rezonált legjobban. Komikus, lobbanékony, pillanatok alatt képes kirúgni és visszavenni embereket a Daily Bugle szerkesztőségébe. Fotók kellenek neki, fotók Pókemberről és mindent megtesz, hogy ezt Peter Parker tudtára adja. Annyira hozzánőtt Simmonshoz a szerep, hogy amikor a Simpson család csinált róla paródiát, akkor is őt kérték fel rá. 

A Whiplash-ben már nem volt ennyire vicces

Míg a Pókemberben könnyesre nevettük magunkat Simmons karakterén, a Whiplash című film nézése közben másfajta könnyek kínozhatnak minket. Terence Fletcher, a rettegett karmester és zenetanár karaktere az iskolapéldája az úgynevezett tough love jelenségnek, mely szerint a szigorú nevelés a maximumot hozhatja ki az emberből... de milyen áron? Simmons székeket, cintányérokat dobál, pofozkodik és üvölt a film jelentős részében. Az is kiderül, hogy sikerül-e a jazzdobost játszó Miles Tellerből kihozni ezt az ösztöni energiát, miközben kicsit ő maga is beleőrül ebbe a folyamatba. Simmons a véreskezű tanár szerepéért Oscar és Golden Globe-díjat is kapott 2015-ben.

Egy mindenki felett álló mérges szuperhős is volt

Az Amazon Prime igazán ráállt a kifordított szuperhős történetekre az elmúlt években. Mondhatni monopóliumban vannak az olyan történetek terén, ahol a kívülről hősiesnek tűnő karakterek valójában belülről teljesen romlottak, akiket belső gőgjük és felsőbbrendűségük kiállhatatlanná tesz. Ilyen volt a The Boys, a Gen V és az animált Invincible című sorozat is. Simmons karaktere, Omni-Man pontosan az előbb említett hős trópushoz tartozik és bár rajzolt karakterről van szó, szinte látjuk magunk előtt a rapszodikusan kifakadó színészt. Olyannyira, hogy a sorozat egyik legkatartikusabb jelenete mémmé is vált.

Óriásvállalatot épített, ahol mindenkit leteremtett — még az Életet is!

Mivel a modern videójátékok jelentős része olyan, mintha filmek lennének, ezen a téren is könnyű volt kiteljesednie J.K. Simmonsnak. A Portal egy gigantikus kutatóbázisról szól, melyet minden porcikájában robotok tartanak fent. Mégis. ennek az épületnek a feltalálója egy ember, Cave Johnson, aki a második részben tűnik fel múltbéli hangfelvételeken és Omni-Manhez hasonlóan abszolút el van telve önnön zsenialitásával — és mint olyan, borzasztó szórakoztató. Ő az, aki nem csinál limonádét az Élettől kapott citromból, hanem leégeti az Élet házát... a citrommal!