Emlékszel a Ganxsta Zolee-ra mint suttyó hóhér? 20 éves Tímár Péter félresikerült középkori komédiája

Mindenki hibázhat, ahogy azt a régi magyar mondás is legitimizálja: A lónak négy lába, mégis megbotlik. Ez bárkivel megesik, még a filmtörténelem nagy direktoraival is. Tavaly például hetekig kongott az ürességtől minden moziterem, ahol Francis Ford Coppola Megalopoliszt vetítették, de szent meggyőződésünk, hogy a Tenetet még maga, a jövőre újabb klasszikussal előálló Christopher Nolan sem értette. A minden héten megjelenő cikkszériánkban pedig most itthonról hozunk egy példát. Ugyanis az Egészséges erotika, a Csapd le csacsi! vagy a Csinibaba című remekműveket jegyző Tímár Pétert sem kerülték el a híresen rossz mellényúlások: Korábban már írtunk a Zimmer Feri felejthető folytatásáról, de sajnos volt egy másik, kínosan kellemetlen komédiája is, amelyre ráadásul sikerült szerződtetnie a fél Heti Hetest, illetve Ganxsta Zolee-t is, de ettől még korántsem lett élvezhető a végeredmény.

Középkori kínzó komédia

A kétezres évek közepe igazi aranykora volt a történelmi vígjátékoknak. Herendi Gábor azóta is közönségkedvencek számító Magyar vándora mellett viszont akadt egy másik, ebben a zsánerben született mozi, ami valami ahhoz hasonló reakciót váltott ki a nézőkből, mint Szabó Győző által alakított vezérből a kumisz. Ez volt a Magyar vándor után egy évvel megjelenő Le a fejjel!, mely Mátyás király népmesékben elregélt jó szokását vette alapul: A király álruhát öltve a népe között kíván elvegyülni.

Azonban ez az uralkodó nem az igazságot keresi, hanem a saját bőrét félti, hiszen főpapja figyelmezteti, hogy valaki az életére fog törni, így jobban teszi, ha alattvalói között keres menedéket. A fortélyok persze itt nem érnek véget, ugyanis épp a főpap az, aki el akarja őt tenni láb alól, és pont azzal kezd bujkálni, akit felbéreltek a kiiktatására.

A szkript tehát megágyaz egy fondorlatos helyzetkomikumnak, amelyet olyan nevekkel fűszerezett meg Tímár Péter, mint Gálvölgyi János, Garas Dezső, Bajor Imre, Hernádi Judit, Kamarás Iván vagy a kegyetlen hóhért alakító Ganxsta Zolee, akik a fóti filmstúdióban kialakított középkori díszletben, színpompás, habos-babos ruhákban járkálhattak. Minden adott volt tehát, hogy ez egy emlékezetes remekmű legyen, és végül is az is lett, csak nem olyan apropóból, mint amilyenből az alkotók szerették volna.

Ganxsta Zolee és társai Monty Pythonosat játszanak

A Le fejjel! gyorsabban vérzik el, mint egy középkori sanyarú sorsú elítélt, akinek a címben szereplő módon oltották ki az életét. A sztoriszálak egyre jobban kuszálódnak össze, a karakterek indíttatásai sokszor teljesen idegenek az addig látottaktól, a poénokról pedig A tanú örökzöld idézete juthat eszünkbe, némileg átköltve: Olyan, mint a Monty Python, csak kicsit sárgább és jóval savanyúbb.

Ami azért különösen fájó és bántó, mert papíron a humor nagyágyúi tüzelhették el itt teljes arzenáljukat, hogy aztán kocsmaszagú szexuális poénok és óvodásokat is megnevettetni képtelen csetlés-botlások egymásutániságát csodálhassuk meg másfél órán keresztül, miközben halálra idegesít bennünket Tímár Péter vágástechnikai reformmozgalma, a szereplők pedig szinte leperegnek az olcsó hatású, gagyi díszletről.

Végszó

Bár a Le a fejjel! épp idén lett 20 éves, viszont erről mégsem olyan hangnemben kell megemlékeznünk, mint a hasonlóan kerek évfordulót ünneplő Harry Potter és a Tűz Serlegéről. Tímár Péter minden bizonnyal nem ezzel az alkotásával szolgált rá a szeptemberben átvett életműdíjára, és talán ő maga is próbálja elfelejteni, hogy valaha is ezzel sújtott le a magyar mozinézőkre. És ha már nézők: végül így is több mint 150 ezer gyanútlan ember váltott rá jegyet, amivel a Le a fejjel! még mindig a top 50 legnépszerűbb magyar mozifilm között tudhatja magát, de amennyiben lesz még egy-két Hogyan tudnék élni nélküled?-hez hasonló sikertörténet, akkor Tímár vígjátéka elköszönhet az élmezőnytől.