A 93 éves Thelma még Tom Cruise-nál is bevállalósabb

Hollywoodban az öregedés mára idealizált tabuvá vált. A smink és plasztika mögé rejtett sztárok – mint a mindig makulátlan Jane Fonda – gyakran úgy hirdetik az idő múlását, hogy közben egy pillanatra sem látszik rajtuk. Éppen ezért hat üdítően a Thelma, amely végre nem egy „fiatalnak látszó” idős nő története, hanem egy valóban idős nőé – hibákkal, korlátokkal, de rengeteg élettel. A 95 éves June Squibb pedig élete első főszerepében egyszerre esendő és vagány, és nem próbálja eljátszani, hogy húsz évvel fiatalabb lenne. Totyog, botladozik, néha fegyvert ránt, vagy épp kaszkadőr mutatványokra adja a fejét, miközben cinikus, érzékeny és megrendítően valóságos.

A 93 éves Thelma nem az a típus, aki beletörődik a sorsába. Kicsit feledékeny ugyan, de a netezésbe már egészen beletanult, bár az e-mailek olykor kifognak rajta, nem úgy mint a madzsong - írja az Origo. Két éve elvesztette a férjét, a lánya pszichológus, aki szerint már régen be kellett volna költöznie egy idősek otthonába. Mondhatni egyetlen igazi szövetségese van, az unokája, Daniel, aki maga is kissé elveszett. Az ADHD jellegű tünetekkel küzdő fiúnak valódi rémálom az álláskeresés, ami miatt pénzügyi gondjai vannak, na meg persze a nőkkel sem igazán tud közös nevezőre jutni. Ebben a kilátástalan helyzetben pedig úgy érzi, az egyetlen, amire alkalmas lehet, hogy nagymamáját körülugrálva szebbé tegye neki a hátralévő napokat.

Egy nap azonban Daniel eltűnik, Thelmát pedig egy ismeretlen hívja fel, aki azt állítja, az unokája börtönbe került. Az álügyvéd 10.000 dollárt kér postai úton, amivel kiszabadíthatja a fiút. Igen, jól gondoljátok! Mire ráébred, hogy unokázós csalók áldozata lett, már késő, minden félretett pénzét összeszedte, ami úton van a tolvajokhoz. A rendőrség nem tud mit kezdeni az esettel. Sőt, mintha Thelmát nem is vennék komolyan amiatt, hogy lassan fejlődő agydaganattal küzd. De ő nem hajlandó áldozatként leélni hátralévő éveit. Összefog egy régi barátjával, nyakába veszi a várost, és nyugdíjas robogón, kicsit sántikálva, kicsit hadonászva indul el visszaszerezni a pénzét – és közben az önbecsülését is.

Thelma még fegyvert is ragad

Ahogy halad előre a történet, a pénz már csak másodlagos lesz. Thelmának szüksége van arra, hogy bebizonyítsa: még mindig képes a saját kezébe venni az életét. A film akciójelenetei egészen szürreálisak – például amikor egy csótányokkal teli házban vetődik át egy ágyon, hogy fegyvert szerezzen demens barátnője otthonából. Ezek az apró részletek egyszerre humorosak és tragikusak, de közben nagyon szerethetőek, épp mint az öregség maga. Pont ebben rejlik a Thelma nagy ereje, hogy nem próbálja szépíteni a valóságot. A főhősnő olykor fájóan őszintén szembesít minket az idő múlásával, a magány növekedésével, a világ idegenné válásával. Amivel bár próbál lépést tartani – még az Instagram használata is megy valahogy –, egyre inkább úgy érzi, kimarad mindenből, miközben társra, kapcsolódásra, élményre vágyik.

A film érzékenyen mutatja meg a másik oldalt is: a családtagokat, akik nem gonoszak, csak tehetetlenek, mert még nem értik azt a világot, amelyben Thelma él. Josh Margolin rendezése igazi meglepetés: a történetből könnyen lehetett volna érzelmes giccs, de ő humort, iróniát és mélységet csempészett a jelenetekbe. A Thelma úgy beszél az elmúlásról, hogy közben ki is neveti azt – és ettől lesz igazán felszabadító.

June Squibb tökéletesen hozza a karaktert

Bár a film tavaly kimaradt az Oscar-versenyből, sokan érzik hiányát. June Squibb remek komikusi időzítéssel és drámai mélységgel hozza a szerepet – valódi szupersztár, aki megérdemelte volna a figyelmet. Miközben már készülőben van Scarlett Johansson rendezésében az Eleanor, the Great, amelyben egy 96 éves színésznő játssza a főszerepet, és Oscar-esélyesként emlegetik – akár minden idők legidősebb díjazottja is lehet belőle –, még jobban látszik, mennyire fontos és ritka, ha egy idős nő valódi történetet kap a vásznon. És mennyivel hitelesebb ez, mint amikor a fiatalosság illúzióját kergetjük újra és újra. A Thelma utolsó jelenete pedig igazi mestermunka. Hogy mi köze van hozzá Tom Cruise-nak és egy rakás csótánynak? Nos azt nem áruljuk el, mert ezt az emlékezetes, egyszerre abszurd és felemelő finálét igazán érdemes megnézni.