Détári Lajos itthon nem kell, kint istenként tisztelik

Élete legemlékezetesebb napjának tartja Détári Lajos 1988. má­jus 28-át, amikor a labdarúgó Német Kupa döntőjében az Eintracht Frankfurt az ő góljával verte a VfL Bo­chumot 1-0-ra. Azóta eltelt 29 év, és ha már a mostani fináléba megint be­jutott Döme egykori csapata, a volt világválogatottat meg is hívták a Dortmund elleni meccsre. Détári díszvendégként ott volt a berlini Olimpiai stadionban.

– Az 1988-as finálé 81. percében szabálytalanul akasztottak a 16-os előtt, és bár védőnk, Karl-Heinz „Charly” Körbel is a kijelölt szabadrúgáslövők között szerepelt, megelőztem, és bátran elvállaltam a lövést – emlékezett Döme, aki annak a Ralf Zumdicknak kapuja jobb felső sarkába zúdította a labdát, akinek beceneve Macska volt, és aki az FTC mostani pályaedzője.

Az Allgemeine Zeitung című lap a Frankfurt örökös le­gen­dájának aposztrofálta az 54 éves Détárit. Döme kint kedélyesen nyilatkozott, a Borsnak viszont azt mondta: a magyar futballnak nincs szüksége rá, emiatt hagyják békén, és azzal le is tette a telefont...

Nyilván rosszul érinti, hogy itthon nincs munkája, miközben ha Németországba utazik, istenítik, még azzal együtt is, hogy csak egyetlen idényben brillírozott a Bundesligában. Azt is Németországban árulta el, hogy a finálé előtt azt tervezte, piros-fehér-zöld színű futballcipőben lép gyepre.

– Végül maradtam a megszokott feketénél, a színes ugyanis kényelmetlen volt – magyarázta. Döme halhatatlan hős, elvégre az ő gólja eredményezte a Frankfurt negyedik, időben utolsó ku­pa­sikerét (a hétvégén a Dortmund 2-1-re nyert), az 1988-as előtt 1974-ben, 1975-ben, 1981-ben érdemelt ki trófeát.