Lindsey Vonn frissen elszakadt elülső keresztszalaggal érkezett az idei téli olimpiára, de eltökélt volt, hogy megszerzi negyedik olimpiai érmét. Álmai gyorsan szertefoszlottak: mindössze 13 másodperc után kénytelen volt befejezni a versenyt. A síelőt a bukása után mentőhelikopterrel szállították kórházba, ahol másfél hetet töltött, sőt, majdnem elveszítette a bal lábát. Most azonban már a visszatérés lehetőségét sem zárja ki.

Világelső voltam, úton az olimpiai érem felé. Most tolószékben ülök
– fogalmazott a Vanity Fairnek adott interjúban a 41 éves sportoló.
Elmondása szerint a keresztszalag-szakadás ellenére kiváló fizikai és mentális állapotban érezte magát a versenye előtt, a bukására azonban nem emlékszik teljesen, az azt követő fájdalomra viszont annál inkább:
Eltört a lábam, de a síléceim még mindig rajtam voltak. Nem tudtam levenni őket, nem tudtam mozdulni, és segítségért kiabáltam.
Vonn a kórházban különféle fájdalomcsillapítókat kapott, de egyik sem hatott sokáig:
Elkezdtem izzadni, olyan szörnyű fájdalmaim voltak. Egyszerűen nem akart elmúlni, nem hagyott alább. Üvöltöttem, hogy vigyenek ki. Ez a pillanat beleégett az agyamba.
Egy CT-vizsgálat után egy nagyobb, közeli kórházba szállították, ahol egy 20 fős orvosi csapat látta el. Az első műtét sikeres volt, és a sportoló el tudott aludni, azonban éjszaka pokoli fájdalmakra ébredt. Lába dagadni kezdett, és ekkor merült fel az esélye, hogy amputálni kell a lábát.
Szerencsére a végtagmentő műtét is sikeres volt. A következő néhány nap könnyebb már nem volt ennyire pokoli, és a negyedik beavatkozás után a sebészek összevarrták a lábát, így Vonn hazautazhatott az Egyesült Államokba.
Most a rehabilitációra koncentrál, de legnagyobb aggodalma az, hogy miként fog rá emlékezni a világ:
Nem akarom, hogy az emberek így emlékezzenek rám. Nem akarom, hogy a bukásom jusson eszükbe rólam. Amit az olimpia előtt csináltam, azt még soha nem csinálta senki, mégsem arra emlékeznek, hogy nyertem.
Nem szeretem semmi előtt sem bezárni az ajtót, mert sosem lehet tudni, mi fog történni. Fogalmam sincs, milyen lesz az életem két, három vagy négy év múlva. Addigra már lehet két gyerekem, és az is lehet, hogy nem lesznek gyerekeim, mégis újra versenyezni akarok. Úgy érzem, ez túl szörnyű utolsó futam volt ahhoz, hogy befejezzem a karrieremet.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.