A legendás úszónő, Pásztory Dóra 2-2 arany- és ezüst, illetve egy bronzérmet szerzett paralimpián. Ezúttal nem volt úszórendezvény a párizsi viadalon, melyen ne tűnt volna fel a nézőtéren. A kétszeres olimpiai aranyérmes hölgy elmondta a Borsnak: lenyűgöző, amit a kerekeszszékes vívó Krajnyák Zsuzsannától látott.
- A 2000-ben, Sydney-ben rendezett paralimpián együtt debütáltunk, de ő még mindig verseng, sőt, érmeket is nyer, ami a szememben egy felfoghatatlan bravúr. Hét olimpián rajtolt, és ha 1996 óta datálódó felkészülését is ide számítom, 28 évet áldozott az életéből arra, hogy a magyar nemzeti színekért versengjen. Magam a medencében nyertem két olimpiát, de Zsuzsi teljesítménye valóban fenomenális – szögezi le Pásztory a francia fővárosból a Bors megkeresésére.
A paralimpiai eszme megfogalmazásának angliai kisvárosában, Ailesbury-ben élő, de Stoke Mendeville-ben dolgozó Dóra a sportolókért dolgozik.
- Angliában elkezdődött az iskolai tanév, és ez jelentős terhet ró rám. Ezúttal turistaként láttam a versenyeket, és igyekeztem hasznos tapasztalatokat gyűjteni, tudniillik úszóedzőként dolgozom. Hivatásom jelentős kihívás, hiszen fejlődésben lévő gyerkőcök e sportág révén erősíthetik meg gerinc közeli izmaikat, javul a szív- és érrendszerük, továbbá olyan jártassággal vérteződnek fel, aminek alkalomadtán akár az életüket is köszönhetik. Kevesen tudják, de a paralimpiai küzdelmek gondolatát a Stoke Mendeville-ben lévő katonai kórházban fogalmazták meg. 1948-ban a második világháborúban megsérült katonák számára kínáltak sportolási esélyt, ami segítette őket a teljes felépülésben. Megtisztelő számomra, hogy éppen itt dolgozhatok.
Dóra manapság már csak alkalomadtán úszik, de rendszeresen mozog, és mint állítja, Párizs azért volt kedvező házigazda, mert könnyen elérhető a világ minden szegletéből. Rengeteg családtag szurkolt, ami az ő esetében is megesett. 2004-ben, Athénban például negyven ismerőse szolgáltatott számára pluszerőt a nézőtérről.
- Örömmel konstatálom, hogy világszerte egyre jobban elfogadják a paralimpikonok erőfeszítéseit. A La Défense Arenában, ahol Milák Kristóf és Kós Hubert is aranyérmet szerzett, a finálékat telt ház előtt bonyolították le. Manapság már nem tükröződik a nézők arcán a meghökkenés a hiányzó végtagok látványán, sőt, még jobban értékelik az elért eredményeket. Csak példaként: fantasztikus, hogy a mi Illés Fannink négy századdal maradt le 100 háton az aranyéremről, de micsoda versenyben..! A rá jellemző akaraterő talán az épek versenyein sem tapasztalható.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.