„Keresem a szavakat, mert egy út véget ért” – Mindennek vége, bejelentette visszavonulását a magyar válogatott sportoló
Mindenki megdöbbentett a népszerű sportoló bejelentése.
A magyarok számára mindig is fontos volt a sport, különösen ha különféle rangos eseményeken szurkolhattunk a sportolóinknak, vagy a válogatottaknak.
A vízisportok, azon belül is a vízilabda mindig is különleges figyelmet kapott, így most mindenkit hidegzuhanyként ért, hogy Tóth Márton magyar válogatott vízilabdázó váratlanul bejelentette a visszavonulását.
A válogatott sportoló a Facebook-oldalán számolt be róla, hogy közel 30 év után döntött úgy, hogy itt az ideje abbahagyni.
Keresem a szavakat…mert egy út véget ért nekem. Az út, ami a Margitszigeten indult el közel 30 évvel ezelőtt és fejeződött be tegnap a Nyéki Imre uszodában. Nehéz visszagondolni minden egyes pillanatára és talán a felére sem emlékszem már, de az biztos, hogy rengeteget köszönhetek a sportnak és a vízilabdának egyaránt!
– kezdte bejegyzését Tóth Márton, majd így folytatta:
„Egy sportoló soha nem lehet elégedett, mert mindig van feljebb és feljebb, mégis nekem ezzel a tegnapi győztes mérkőzéssel és a megszerzett bronz éremmel, kerekebb lett minden. Köszönöm feleségemnek, hogy mellettem van és támogatott ezen az úton! Köszönöm édesanyámnak, hogy levitt anno az uszodába, köszönöm családomnak a szeretetet, a biztatást!”
A magyar válogatott vízilabdázó ezután köszönetet mondott az edzőinek, a Jóistennek és annak a rengeteg szakembernek is, akikkel karrierje során találkozott.
„Köszönöm edzőimnek, hogy hittek bennem, köszönöm a kluboknak, hogy támogattak ezen az úton, köszönöm csapattársaimnak és nem utolsó sorban köszönöm a stábok (másodedzők, erőnléti edzők, masszőrök, gyógytornászok, dietetikusok, pszichológusok stb) munkáját, mert az, hogy ezt a sportot közel 39 évesen is magas szinten tudtam űzni az a kiváló szakemberek alázatos munkájának is köszönhető! Éljen az anti aging!
Hálát adok a Jóistennek, mert végső soron nem az orvosok, nem egy sérülés mondatta velem, hogy ne tovább, hanem én dönthettem így és bár egy nehéz döntés volt, mégis – ha csak a családomra gondolok – hiszem, hogy ennek itt és most volt az ideje!”
Végezetül így zárta sorait:
Sosincs olyan vég, ami ne jelentené valami újnak a kezdetét és ebbe az újba is ugyan olyan alázattal és lendülettel fogok beleszállni, mint tettem azt a vízben nap mint nap! Hajrá, vízilabda! Hajrá, magyar sport! KÖSZÖNÖM!
