Marco Rossi kétlaki életet él már hosszú évek óta, de amondó, nem kell őt sajnálni ezért, hiszen egyébként is imádja Magyarországot, és hát ilyen a profi labdarúgó edző sorsa, ha szülő hazáján kívül vállal munkát. A karácsony viszont szent és sérthetetlen, Marco Rossi el sem tudja képzelni az ünnepeket a famíliája nélkül.
Minden évben eltervezzük a feleségemmel, Mariellával, hogy kiszakadunk a pörgésből, és elutazunk valahova, ahol csak a pihenés lesz a főszereplő. Viszont nekem, nekünk a családnál nincs fontosabb, az utazásokat a gyerekekkel képzeljük el. Nos, ez szinte megvalósíthatatlan, mert mindketten, a lányom, Gaia és a fiam, Simone is kirepült a családi fészekből, saját életet élnek. Nekem azonban fontos, hogy ők is velünk legyenek, ha elutaznánk, mondjuk az Óperenciás tengeren túlra, vagy éppen valahová, hogy kikapcsolódjunk egy kicsit. Rövidre fogva a gondolatot, idén sem megyünk sehová, otthon ünneplünk együtt békében és szeretetben.
Marco Rossi a Borsnak elmondta, hogy idén sem lesz másképpen, az utazási tervek egyelőre nem valósulnak meg, de emiatt cseppet sem bánkódik.
A gyerekek hazajönnek, az asszonyok pedig sürgölődnek a konyhában, ugyanis, hiszen mi olaszok vagyunk, nagyon szeretjük a hasunkat. Amióta megnősültem, mondhatom én vagyok a feleségem legjobb vendége az asztalnál, hiszen csak le kell ülnöm a székemre, és csak dicsérnem kell az elém varázsolt finomabbnál-finomabb étkeket. Régóta nem főzök, pedig nem tévedek el a konyhában.
A kapitány elárulta, a mai napig Mariella édesanyja a főnök a konyhában, kilencven évesen is irányítja a lányát, utasításokkal látja el, egyszóval a mama a séf, csupa nagybetűvel mondva.
Olaszországban, a déli családoknál a ház asszonya fog össze minden teendőt az ünnepekkor. Van dolguk éppen elég, hiszen a családunk – szerencsére – igen népes – folytatta Marco Rossi. - A feleségemnek két nővére és egy bátyja van, a gyerekeikkel együtt természetesen ők is velünk ünnepelnek. Nem számoltam utána, de szerintem idén is legalább huszonöten leszünk. Szeretném hozzátenni, a családi összejövetel nem egy „villámlátogatás”, minálunk négy-öt napig tart az eszem-iszom és a véget nem érő beszélgetés.
Marco Rossi torinóinak vallja magát, a felesége pedig délről érkezett az életébe Így az északi Marcónak meg kellett barátkoznia a dél-olasz ételekkel, amelyek a kapitány elmondása szerint cseppet sem hasonlítanak, mondjuk egy igazi lasagne-hoz. Nápoly közelében a tenger gyümölcseiből készülő ételek kerülnek tradicionálisan a karácsonyi asztalra.
Édesanyám viszont fent, északon „hegyi ételekkel”, nehezebb húsokkal és tésztával lep meg mindig. Kézzel készített különleges ravioli a specialitása. Ez egy igazi olasz eledel, egy tészta, amelybe a mama különféle húsokból kevert és fűszerezett tölteléket tesz. Utánozhatatlan.
A Rossi-família idén sem tér el a jól bevált, megszokott ünnepléstől. A kapitány természetesen nem árulta el, milyen ajándékkal lepi meg a szeretteit – nehogy a Borsból tudják meg, és elmaradjon a meglepetés – annyit viszont „elkotyogott”, a férfiak - hogy ne lábatlankodjanak a konyhában - hagyják sodorni magukat az árral, a fotelben ünnepelnek és várják, hogy kiszolgálják őket. És, ez így megy minden évben!
Egy biztos, most is, mint mindig, nagyon boldog karácsonyt töltünk együtt. – És - mondta hibátlan magyar kiejtéssel - Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.