Egy jegyirodában szeretett feleségébe Marco Rossi

Valódi romantikus filmbe illő történet a Rossi házaspáré, amely az olaszországi Pozzuoliban ismerte meg egymást. A szövetségi kapitány huszonhárom évesen még a Puteoli játékosa volt, amikor első látásra beleszeretett a csapat utazásait intéző iroda fiatal munkatársába, Mariellába. Az azóta lángoló szerelem gyümölcse lett fiuk, Simeone és lányuk, Gaia.

– A család nekem az alap, a feleségemnél, a lányomnál és a fiamnál nincs fontosabb számomra a világon, mindenben elsőbbséget élveznek – fogalmazott a Borsnak Rossi. – Amikor először Magyaroszágra jöttem, 48 évesen egy másik országba, messze a családomtól, abban is támogattak engem. Az első szezonom nagyon nehéz volt, soha nem volt időm hazamenni Olaszországba. Ha jól emlékszem, júniusban jöttem ide, és csak decemberben tudtam hazautazni. Hat hó­napig nem láttam őket, csak telefonon beszéltünk.

Rossi és felesége most ugyanott laknak, a Boráros téri Duna-apartmanok egyikében, ahol négy éven keresztül a szakember korábbi csapata, a Honvéd bérelt nekik lakást. Ezt Ma­riella szemelte ki, a 2-es és a 4-es, 6-os villamos valamint a metrómegálló közelsége miatt. A házaspár szerelmes Budapestbe, a feleség bele is betegedett, amikor férje Dunaszerdahelyen dolgozott. Pedig Világi Oszkár Po­zsonyban bérelt nekik lakást, de Mariella nem is bírta, depressziós lett, és egy hónap után hazaköltözött Pozzuoliba. Rossi pedig minden vasárnap Olaszországba utazott. Amióta viszont megkapta a szövetségi kapitányi állást, feleségét is visszakapta.

– Sok helyen jártam a világon, nagyon szép helyeken, de nem láttam olyan gyönyörű várost, mint Budapest – mondta lapunknak a kapitány. – Nagyon szerencsés vagyok, hogy itt élhetek, nálam csak a feleségem szereti jobban a fővárost, amit második otthonunknak tekintünk. Azért is érzem ezt, mert az első pillanattól kezdve be­fogadtak, és nem­csak a Honvéd-szurkolók, hanem a magyar emberek is.

A házaspár ugyan jól érzi magát nálunk, gyermekeiktől azonban 1500 kilométerre élik mindennapjaikat. Legutóbb lányuk, Gaia diplomaosztóján, majd 22. születésnapján jártak otthon.

– Az utóbbi időben már több lehetőségem van utazni. Amikor együtt vagyunk a gyerekekkel egy kis időt, nincs szükség arra, hogy bárhová is menjünk. A legfontosabb, hogy együtt legyünk. Elég ha csak tévézünk vagy zenét hallgatunk otthon, és közben sokat beszélgetünk egymással – mondta Rossi, aki édesapjától is örökölte családcentrikusságát. Vittorio – aki akkor hunyt el, amikor az olasz szakember már a Honvédnál dolgozott – élt-halt a családjáért. Egy torinói gumigyárban robotolt, és teremtett elő annyi pénzt, amennyire szükség volt az életben maradáshoz.