„Már tényleg csont és bőr volt” – megrázó dolgokat mesélt barátja Törőcsik András utolsó napjairól

A szerelemtől a halálig mindent megbeszélt egyik legjobb barátjával, Bendó Zsolttal a legendás újpesti focista. Törőcsik András július 9-én hunyt el, barátja pedig most Kadarkai Endre Felfelé zuhanás című műsorában idézte fel az utolsó találkozásukat.

A felesége felkészített rá, még azt a Törőcsiket sem láttam viszont, aki már egy szomorú látvány volt, most már tényleg csont és bőr volt. Már az elején volt bennem egy rossz érzés, lehet, hogy utoljára látom. De aztán ezt persze kivertem a fejemből, mert nagyon sokszor volt már így… először is azt mondták, három évet fog élni maximum, ahhoz képest nyolc év lett” – mesélte Bendó Zsolt.

Hozzátette, Törőcsik András az utóbbi években már csak pár szót használt.

„Igen”, „nem” vagy pedig „jó éjszakát”, amikor már nem akart igent vagy nemet mondani. Elég sok éjszakát töltöttem Törőcsik Andrással, és amikor jó volt a hangulat, akkor mindig azt énekeltük, hogy „Hosszú az éjszaka, nem megyek még haza”. És séta közben belesúgtam a fülébe, hogy „Hosszú az éjszaka...”, és legnagyobb meglepetésemre nem az volt, hogy „jó éjszakát”, meg „igen” vagy „nem”, hanem „...nem megyünk még haza”, mondta

– emlékezett vissza az utolsó találkozásra a barát. Aztán amikor szombaton megszólalt a telefonja, tudta, hogy Törőcsik meghalt.

„Nekem az volt a legszomorúbb történet, amikor Csillaghegyre került. Sétálgatott körbe-körbe és a behozott csokis kekszből mindig megevett egyet. Aztán az egyik körnél, amikor odaért hozzánk, azt mondta „Vigyetek el engem!”. Mondtuk neki, hogy „Törő, hát nem lehet!”. Aztán megint egy kör, és megint, hogy „Vigyetek el engem”. Aztán eljött a búcsú ideje, elindultunk, de jött utánunk, amikor a kapuba értünk, bezárták a kaput, ott maradt a túlsó oldalon, fogta a rácsot, hogy „Nem vittetek el!”. Elmentünk arrébb, és elsírtam magam, az borzasztó volt” – mesélte Bendó Zsolt.

Mint ismert, a legendás focistának 2010-ben agyműtétje volt, három évre rá sztrókot kapott. Később elesett, súlyos fejsérüléseket szenvedett, kómába is került és újra meg kellett operálni az agyát. Azóta a budakeszi rehabilitációs intézetben kezelték. Július 9-én, 67 évesen a Honvédkórházban hunyt el tüdőgyulladás következében.