Edzője képtelen elfogadni Csollány Szilveszter halálát

Mikor beszélt utoljára tanítványával?

Novemberben. Később értesültem róla, hogy tüdőgyulladással ágynak dőlt, utána pedig koronavírus-fertőzéssel kórházban ápolják. Mindvégig bíztam benne, hogy felépül. Remélem, nem szenvedett sokat, amíg az életért küzdött. Mélyen együtt érzek a családtagjaival, akiket mindennél jobban szeretett. Amikor az Egyesült Államokban, Sacramentóban edzősködött, vendégeskedtem nála, és láttam, mennyire rajong az akkor még pólyás lányáért. Később, már Sopronban pedig rendszeresen főzött a két kisebb lányára, és ragaszkodott ahhoz, hogy ő vigye őket iskolába, balettfoglalkozásra.

Melyik közös emlékük a legmaradandóbb az ön számára?

A Sydneyben bemutatott gyakorlata, amit hosszas töprengés után Limperger Pistával állítottunk össze. Amikor egy elemkombináció után a nézők tapsviharban törtek ki, éreztem: nyertünk.

Pedig még az 1996-os atlantai olimpia után, a gyűrűn szerzett ezüstérme ellenére fel akart hagyni a tornával. Miért?

Mert belefáradt az élsportba. Ezt hivatalosan közölte is velem. Igyekeztem lebeszélni, arra hivatkozva, hogy a gyűrűn kiváló olasz Yury Chechi épp visszavonulni készül. Atlantát követően három hónappal aztán meggondolta magát, felhívott, hogy folytassuk. Az erőelemek végrehajtása egyébként meg se kottyant neki. Pályafutása során öt világbajnoki ezüstöt szerzett, szerencsére a 2002-es debrecenin végül nyakába került az arany is.

Ez az elszántság vezetett a 2000-es olimpiai diadalához?

Elsősorban. De az sem volt hátrány, hogy riválisa, a görög Dimosztenisz Tambakosz hadban állt a kézállással, úgy ingott a szeren, mintha a két karikában 220 volt cikázna. Na és persze jól jött, hogy a kínaiak egyetlen gyűrűspecialistát se indítottak akkor.

Sohasem zördültek össze az évek során?

Volt, amikor eltérő szakmai véleményen volt, és addig hajtogatta, amíg meguntam, és szövetségi kapitányaként eltiltottam. Persze arra azért ügyeltem, hogy ezt a téli időszakban tegyem, amikor a legkevesebb az edzésmunka. Onnantól viszont akadálytalanul tudtunk együtt dolgozni.

Volt, amitől tartott a tanítványa?

A repülőutaktól. Egyszer egy kínai belföldi járatú gép nem indult el. Ültünk egy darabig a helyünkön, majd egy idő után Szilas kiszállt, és a Singapore Airlines-nál kijárta, hogy inkább velük mehessünk Pekingbe. De a 2001. szeptember 11-i terrortámadás idején is úton voltunk. Semmiről sem tudtunk, csak az tűnt föl amikor Londonban landoltunk, hogy a járatok sorra érkeznek, de sehová sem indulnak. Amikor az ikertornyok ledőléséről értesültünk, felkészültünk rá, sokáig rostokolunk majd a tranzitban. Ám szerencsére késő este egy London-Budapest járat haza tudott hozni bennünket.

Szilveszter szeretett és tudott is főzni. Önnek volt alkalma megkóstoltatni vele a maga töltötte kolbászt és a házi pálinkáját? 

Többször aludt nálam Gyálon, másnap pedig indult az egri keresztapjához, és ilyenkor persze jól tartottam. Amikor Izlandon dolgozott, telefonon a szarvaspörkölt elkészítését is megtanítottam neki. Éjszakákat beszélgettünk át, és az volt a meggyőződése, hogy mi, magyarok kiválasztottak vagyunk.

Volt valami hobbija, és ha igen, mi?

Jól zongorázott. Sajnos a játékát már nem lesz többé lehetőségem élvezni. Pedig bíztam benne, hogy hamarosan elszopogatjuk együtt a birsalma-pálinkámat Gyálon. Úgy gondoltam, ha tüdőátültetésre is lesz szüksége, újra lábra áll. Sajnos tévedtem. Nagyon nehéz feldolgozni a hiányát.