Először szólalt meg Csollány Szilveszter özvegye: Szavakban leírhatatlan a fájdalmunk

Dr. Szabó Tünde, az Emberi Erőforrások Minisztériumának sportért felelős államtitkára beszédében kiemelte: „Keressük a szavakat, nehéz szembenézni azzal, hogy egy ilyen sportembert veszítettünk el. Csollány Szilveszter nem csupán a tornászoknak jelentett motivációt, hanem az egész magyar sporttársadalomnak is” – hangsúlyozta az államtitkár asszony.

Dr. Deutsch Tamás, a Magyar Olimpiai Bizottság alelnökeként búcsúztatta a bajnokot. A sportvezető a Sydney-ben bemutatott győztes gyűrűgyakorlatát idézte fel. „Csollány Szilveszter vagy ahogy sporttársai hívták ’Szilas’, hitet adott minden magyarnak. Hosszú, eredményes pályafutása során többször bizonyította nagyságát. Munkásságára, eredményeire mindannyian büszkék lehetünk” – mondta dr. Deutsch Tamás.

Dr. Magyar Zoltán, a Magyar Torna Szövetség elnökeként Csollány Szilveszter pályafutásából villantott fel emlékképeket, az első utánpótlás világversenyen megszerzett érmétől az olimpiai bajnoki címén át az utolsó vb-aranyig. „Többször bizonyította, hogy hiába került nehéz helyzetbe, újra fel tudott állni. Mindig képes volt újrakezdeni. Ebben rejlett Csollány erőssége” – emlékezett vissza a Nemzet Sportolója, aki tornászként két olimpiai bajnoki címig jutott.

A család nevében Mórádi Zsolt, a többszörös világbajnok kick-boksz versenyző mondott beszédet, melyben kitért arra, hogy milyen erőt adott neki gyermekként Csollány Szilveszter olimpiai aranya. „A legbüszkébb azonban nem az eredményeire és a sikereire volt, hanem a családjára. A lányaira” – tette hozzá a család barátja.

A szertáson Papp Attila színművész Nagy László: Ki viszi át a szerelmet című versét adta elő, és az olimpiai himnusz előtt Domoszlai Sándor előadóművész és egykori élsportoló Seres Rezső, Fizetek főúr című szerzeményével búcsúzott Csollány Szilvesztertől.

Csollány Judit, Csollány Szilveszter özvegye a Magyar Torna Szövetség sajtócsapatának elmondta: 

Szavakban leírhatatlan a fájdalmunk. Elment a világ legjobb férje, életem szerelme, a világ legjobb édesapja. Mindenki a nagyszerű sportolót, az olimpiai, világ- és Európa-bajnok tornászt ismeri, aki 49 évesen egyedül felkészült, és lefutotta a maratont. Azt azonban talán már kevesebben tudják, hogy mindene volt a családja, a gyerekei, bármit megtett értük, kislányunk allergiája miatt még főzőtanfolyamra is járt. Sokszor mondta: ha a család boldog, nincsen gondod! Imádta a természetet, itthon kertészkedett, sokat kirándultunk, utaztunk, szerette a művészeteket, még zongorázni is megtanult autodidakta módon, sőt komponált is. Egy fantasztikus sportkarrier után varázslatos, kiteljesedett családapa lett. Semmi baj, megyünk tovább – ez volt a szava járása, ebből próbálok most erőt meríteni. Kimondhatatlanul hiányzik…”