Jorginho öt éve erősíti Olaszország válogatottját, és 2018 óta szolgálja az angol Chelsea-t. Már a sokak szerint neki járó Aranylabda nélkül is karrierje csúcsán van, pedig nagyon mélyről indult. Az Európa-bajnokság futógépe – a maga 86,6 kilométerével messze ő gürcölte a legtöbbet a tornán – brazíliai szülővárosa, Imbituba homokos tengerpartján tanulta meg a labdarúgás alapjait. Az őt egyedül nevelő édesanyja, Maria Teresa volt az első edzője.
"Anyám focista volt, így eleinte tőle tanultam. Kivitt egy labdával a partra, és estig a technikámon dolgoztunk a homokban" – emlékezett vissza Jorginho.
A takarítónőként dolgozó mama felmenőinek köszönhetően kapott később olasz állampolgárságot is. De mielőtt még átköltözött volna ősei földjére, Jorginho egy különleges projekt résztvevőjeként már 13 évesen messze került a családi fészektől. Egy brazil tehetségeket felhajtó olasz üzletember ötven gyereket válogatott össze a rossz körülmények között üzemelő „focistagyárába”.
"Máig összeszorul a torkom, ha arra az időszakra gondolok" – mondta Jorginho.
Tizenöt volt, amikor egyedül nekivágott az európai kalandnak. A másodosztályú Hellas Veronától az ügynöke 37 ezer dollárt (11 millió forint), ő heti 25 dollárt (hétezer forint) kapott. De ekkor már sínen volt, előbb beverekedte magát az első csapatba, majd négy nápolyi szezon után lépett tovább Londonba.
Jorginho mellett a balhétvéd Emerson Palmieri (Chelsea) és az epizódszereplő bekk, Rafael Tolói (Atalanta) is Brazíliában született. Előbbi 2017-ben, utóbbi idén februárban kapott engedélyt arra, hogy korábbi brazil utánpótlás-válogatottként játszhasson az olasz nemzeti csapatban.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.