Szántó Öcsi bácsi szerint Papp Lacinál megértőbb trénert nem hordott a hátán a föld. Amikor például együtt utaztak külföldi viadalokra, a nem túlzottan megfizetett amatőr bunyósaink a repülőgépen kólát, édességet kértek, és tették ezt abban a hiszemben, hogy azért nem kell fizetni.
Csakhogy utóbb jött ám a zord utaskísérő a számlát lobogtatva.
– A srácok megszeppentek, de szükségtelenül, tudniillik Laci állta a cechet – emlékezik Szántó Öcsi, Kovács Kokó István olimpiai bajnokunk egykori edzője.
Bármerre jártak a világban, szerették Pappot, így volt ez Írországban is, amikor egy Világ Kupa-viadalon valamelyik srác otthagyta a szobakulcsát az edzőteremben, ám egy tisztes ősz hajú tréner Laci bácsi után hozta, és ha már átnyújthatta azt, kezet csókolt neki!
Az 1989-es moszkvai vb-n a reptéri formaságok másnak hosszú időt vettek igénybe, nekünk nem, mert felismerték Papp Lacit, és intettek nekünk: a teljes magyar küldöttség mehet.
– Gyakorló edző lévén hangosan osztottam a ringsarokból a tanácsaimat egyik versenyzőmnek, mire Laci bácsi a maga csöndes módján odaszólt: Te, Öcsi, halkabban. Az edzéseken emeld fel a hangodat, itt, a meccsen már úgysem számít a hangerő.
Papp kényszerből a Bástya bokszolója lett az 50-es években, de mivel egész életében istenfélő ember volt, az éppen akkor uralkodó politikai széljárásra fittyet hányva katonaruhában is megállt a templom bejárata előtt, és keresztet vetett.
Sose feledte, mennyire fontos az edzés, akkor is gyakorolt, amikor legendás mestere, Adler Zsigmond éppen hátat fordított a homokzsáknak. Adler – anélkül hogy látta volna Papp ütéseit – elkiáltotta magát:
– Laci, ezt az ütést rosszul kivitelezted, hallottam a homokzsákon puffanó kesztyűd hangjáról. Ezt gyakorold még párszor!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.