Forrás: MTI
Várkonyi Sándor kihagyta az idei SZÚR-t, azaz a színész–újságíró futballrangadót, a magyar sportújságírás doyenje ugyanis derékfájdalmakkal küszködik. Pedig 83 évesen is készült rá, hogy szerelést öltsön.
– Többször 80 ezer néző előtt küzdöttünk a régi Népstadionban – idézte fel az 1961 és 1986 közötti SZÚR-okra emlékezve. – De sosem izgultam, ellenkezőleg, dagadt a keblem, elvégre rajtunk kívül csak Puskás Öcsiék Aranycsapata tudta így megtölteni a lelátókat.
Remek színészekkel nézett farkasszemet, amilyen a néhai Bujtor István volt, hogy a háromszoros ökölvívó olimpiai bajnok „vendégművészről”, Papp Lászlóról ne is beszéljünk.
– Laci zenésznek és futballistának egyaránt kiváló volt, ördöngösen bánt a labdával – jellemezte Várkonyi.
Az újságíró-válogatott olyanokból verbuválódott, akik nem csak írtak a fociról, de értettek is hozzá.
– A Népsport színeiben kispályás bajnokságon szerepeltem, a legfogósabb feladatot mindig az MTI csapata jelentette, ugyanis a néhai szövetségi kapitány, Hoffer József, illetve Boskovics Jenő erősítette, kellőképpen tartottam is tőlük.
Várkonyi hiányolja a heti két tréninget, amelyet a Fradi népligeti bázisán tartottak, de a pandémia közbeszólt. Elmehetne ugyan futni a környéken, de úgy véli, labda nélkül nem az igazi.
– Addig futballozok, ameddig bírom. A fiatalabb kollégák megesküdtek rá, ha én 90 esztendősen pályára lépek, ők is kitartanak 83 éves korukig.
Várkonyi legalább harminc SZÚR-rangadója közül – tudniillik gyakran vidékre is leruccantak – érthető, ha képtelen csak egyetlen emlékezeteset kiemelni. Egyszer egyébként a Vígszínház jelenlegi igazgatóját, Rudolf Pétert is megdorgálta, hogy sportszerűen futballozzon, különben hátsón billenti.
– A Kossuth- és Jászai-díjas színész azt válaszolta: „Ugyan már, Sanyi bácsi, a meccs végére úgyis lehiggadsz”. Ez igaz, de még ezen a találkozón betartom az ígéretemet… – vágtam vissza neki.
