Lőw Zsolt: Nekem a Balaton, a Riviéra

– Váratlanul érte, hogy a koronavírus miatt félbeszakították a bajnokságot és a Bajnokok Ligáját? 

– Hogyne. És nagyon rosszul érintett. Csak mi tudjuk, hogy az eltelt tíz hónap alatt mennyi és milyen munkát fektettünk a játékosokkal abba, hogy sikeres szezonunk legyen. De jött a világjárvány, és igazolódott, amit eddig is tudtunk: az emberi élet mindennél fontosabb. Most nem az eredményekért szurkolunk, hanem hogy minél kevesebb legyen az áldozat. 

– Ilyen körülmények között talán az sem prioritás, hogy Neymar marad-e a klubnál… 

– Valóban. Egyébként a brazil támadónak élő szerződése van, ennek ellenére nehéz megmondani, megy, vagy marad. Utóbbi mellett szól, hogy egyre jobban érzi magát a csapatnál. Nagy dolog, hogy bent vagyunk a BL legjobb nyolc csapata között, és ha innen is továbbjutnánk, akkor Neymar is érezné: álmai Párizsban is megvalósulhatnak. A csapat még soha nem élte túl a nyolcaddöntőt. 

– Tele vannak sztárokkal. Milyen emberek amúgy? 

– Hétköznapiak. Persze érthető, hogy a körülöttük zajló hangzavar és csillogás közepette picit távolságtartóbbak. Ugyanakkor kőkemény profik, tudják, mi a dolguk. 

– Sztárallűrök? 

– Á, nem arról, hanem a munkáról szól az életük. Nincsenek hisztik, ha valami nem úgy sikerült, ahogy elképzelték, igyekeznek korrigálni. Tisztában vannak azzal: egy csapatsportágban a játékosok egymásra vannak utalva. És ezt is jól kezelik. 

– Neymar, Messi vagy Ronaldo a világ legjobb játékosa? 

– Neymar! Na jó, van bennem némi elfogultság, hiszen őt naponta látom. De eszméletlen, mit tud a labdával. 

– Más: mikor lesz a magyar válogatott szövetségi kapitánya? 

– Ki, Neymar? 

– Nem: Lőw Zsolt. 

– Nem tudom. Egyelőre jól érzem magam Párizsban. Szeretnek, megbecsülnek, elfogadnak. A válogatottnak pedig van kapitánya, ráadásul Marco Rossi jó munkát végez. Láthatóan ért hozzá, megpróbálja kihozni a csapatból a maximumot. Viszont az is tény, hogy magyar kapitánynak lenni számomra is nagy-nagy megtiszteltetés és erőpróba lenne. Úgyhogy nem is tagadom, szeretném egyszer majd a magyar válogatottat irányítani. Más kérdés: az még nem holnap lesz. 

– Normál esetben mennyi időt tud egy évben itthon tölteni? 

– Nagyon keveset. Ha összeszámoljuk, hogy csak az idén március 11-ig hány meccset játszottunk, elképesztő számot kapunk. A Párizsban velem élő családommal is alig találkoztam.

– És ha hazajön?… 

– Budapesten is van egy kis lakásom lakásunk, de a Balaton az igazi. Ott tudok feltöltődni, kipihenni magam. Egyébként szezon közben akkor van időm némi pihenésre, ha válogatott meccsek vannak. Olyankor megesik, hogy három-négy napot is itthon lehetünk. Most már nagyon dolgoznék, de elsősorban azért, mert az azt jelentené: magunk mögött hagytuk ezt az embert próbáló időszakot.