Szilágyi Áron: triplázni megyek Tokióba – interjú

Gyakran jótékonykodik?

Rendszeresen. Most arra is kíváncsi voltam, milyen, amikor egy kutya segítségével folyik a terápia. Nekem is van kutyám, ezért is érdekelt.

Mennyi ideje jut ilyesmire?

Hát nem sok.

Napjai nagy részét már „Tokióban tölti”?

Mármint az olimpián?

Igen, hiszen 2020. július 25-én, az olimpia első napján, magyar idő szerint hajnali három órakor kezdődik a kardvívás.

Alapvetően a mindennapi élete­met, és nem csupán az edzéseimet, ez határozza meg. Rengeteg melót kell beletennem, de én nem futamodom meg a munkától.

Sikerült megfejtenie, mi történt a nyári, budapesti vb-n?

Nem tudom, és már nem is foglalkoztat – szerencsére. Akkor érthetően megviselt, több mint 10 éve nem fordult elő velem, hogy a 32 között búcsúztam egy nagy versenyen. Amikor kiestem, hazamentem, a feleségem és a szauna segített. Másnap, a csapatversenyen már sokkal jobban ment a vívás: ezüstérmet nyertünk.

Pedig Szilágyi Árontól mindenki aranyat vár. Ez nem nyomasztja?

Szerencsére nem, nem vagyok izgulós fajta.

Harmadik olimpiai aranyáért utazik Tokióba?

Mindenképp! Nagy motivációt jelent, hogy még soha nem fordult elő, hogy egy  kardozó zsinórban háromszor olimpiát nyerjen. És az egyéni mellett ott van a csapatverseny is…

Három éve pszichológusi diplomát szerzett. Hasznosítja a tanultakat?

A több tudás senkinek sem árt. Most az alapképzésen vagyok túl, s úgy tervezem, Tokió után jelentkezem a mesterképzésre. A többit meglátjuk.

Feleségével harmóniában él, talán a gyerek közbeszól? Betti tényleg csodás nő, és tisztában van azzal, hogy most minden energiámat az olimpiai készülődés emészti fel. De, persze, mi is szeretnénk, ha beköszöntene a gyermekáldás.

És akkor már pszichológusként dolgozik?

Nem tudom. A sportban töltött húsz év után semmi baj nem történik, ha valami civil foglalkozást választok.