Bíró Blanka, a Fradi kézikapusa a paksi stadionban izgult a csatárért, aki érte hagyta ott a családját.
Forrás: Móricz István
Nem ilyen jubileumról álmodott Böde Dániel, a Paks csatára. A korábbi válogatott a nyáron hét év után jött el a bajnok Ferencvárostól, és hétvégén épp a zöld-fehérek ellen játszotta 350. élvonalbeli meccsét. A volt csapattársak azonban elrontották Dani ünnepét, mert 4-0-ra legyőzték a vendéglátókat.
Persze öröm az ürömben, hogy a vendégcsapat szurkolói ugyanúgy éltették egykori kedvencüket. Böde Dani, Böde Dani – zúgott bemelegítéskor, majd a meccs alatt és után is. Márpedig aki ismeri a Fradi-tábort, jól tudja, csak kivételes ellenfelet köszöntenek így, hangjukban szeretettel és elismeréssel. Talán egykor a fiatalon elhunyt Zsiborás Gábort fogadták hasonlóképpen.
Böde pedig megtapsolta a drukkereket, viszont fogadkozott is, hogy szeretne gólt szerezni volt csapata ellen. És hozta, amit mindenki megszokott tőle: futott, lelkesített, korholt, és tényleg minden idegszálával arra törekedett, hogy eredményes legyen. Nem sikerült neki. A Fradi-védők nem bántak vele kesztyűs kézzel, de érdekes volt látni, hogy egy-egy összecsapás után mindig összepacsizott az ellenféllel.
Maga a mérkőzés már az első félidőben eldőlt, hiszen háromgólos vendégelőnnyel mehettek pihenőre a csapatok. Majd a folytatásban Varga Roland szabadrúgásból adta meg a kegyelemdöfést.
A mérkőzés végén mindenki Böde Dánielre volt kíváncsi, így mi is, de a csalódott csatár udvariasan elhárította lapunk kérdését. Kár, pedig biztosan lett volna mondandója, ami nem csupán régi és új csapatának szurkolóit érdekelte.
Nézőként a helyszínen szurkolt a feleségével válófélben lévô Böde új szerelme, a fradista kézilabdakapus Bíró Blanka is, akit szintén szerettünk volna szóra bírni, ám roppant udvariasan, de minden kérdést elhárított. Még azt sem árulta el, kinek szurkolt, szeretett klubjának vagy párja miatt ezúttal inkább a Paksnak.
