Zámbó Sándort 74 évesen is magázza a labda

– Csapattársam, Göröcs János többször beszólt nekem, de jobbító szándékkal tette, ugyanis tehetségesnek tartott – emlékezik vissza Zámbó, aki mindig lakkal igazította be a séróját, és emiatt Göröcs ráaggatta a Tű becenevet.

A XIV. kerületi Vasas hat bőrlabdát kért érte az Ú. Dózsától, és Sanyi hamar kiszorította a balszélső Rossi Ferencet, majd 1962 és 1980 között senkinek sem adta át a 11-es számú mezt. Amikor az újpesti kezdőcsapatban való tagságát öntötte betonba, 5x2 m-es rúgófalat gyártatott magának, azt fejelte, lőtte sziszifuszi módon.

Ment a szekér, de az 1968-as mexikói olimpiai bajnoki címről csak lemaradt, mert állítólag sportszerűtlen életet élt.

– Szerintem viszont azért raktak ki az ötkarikás keretből, mert A-válogatott nem lehetett olimpiai jelölt is egyben – magyarázta.

Tű azonban nem tűnik túl bánatosnak az elmaradt olimpiai bajnoki életjáradéka miatt. Az ő titka, hogy 89 ezer forintos nyugdíjából hogyan él meg, igaz, az UTE-utánpótlásnál fiatalok felkészítésében segédkezik, és gyaníthatóan nem ingyen teszi.

– Három-négy ígéretes srác van a kezem alatt, csakhogy a szüleik tudatták velem, mivel az UTE-nek nincs felnőtt-csapata, a fiaik eltávoznak.

Az 1966-os angliai vb-re nem jutott ki, ugyanis az MLSZ-elnök Kutas István FTC-drukker volt, és az Albert-Rákosi-Fenyvesi triót nem bontotta meg. Pedig Zámbó óramű pontossággal szolgálta ki Újpesten Dunai Antalt és Bene Ferencet úgy, hogy beadás előtt fel se nézett. Mindig a közönségnek játszott. Ha zajongott a nép, tudta, valamit elrontott, ezért rögtön javított.

Csúnyán elbaltázta az 1972-es brüsszeli Eb-elődöntőben a szovjetek elleni 11-esét – kikaptunk 1-0-ra –, igaz, a végső 4. helyezés nem számított megkövezést érdemlő bűnnek.

– Senki se állt kötélnek a büntető előtt. Mivel vagány, a kemény foci kedvéért boksz- és dzsúdó-edzést is bevállaló srác voltam, én vállaltam. Balra, belsővel lőttem a labdát, és a földig érő kézzel született Jevgenyij Rudakov kapus kiütötte. Ha újraszületnék, Rudakov eszén most túljárnék – elmélkedett a nyugdíjas focista. 

Zámbó sose hagyja ki tenisz- és lábtengó-meccseit, majd azzal búcsúzik, esetleges reinkarnációjában kevés pénzéből újra három tévét venne. Egyet magának, egyet az őt egyedül felnevelő édesanyjának, egy harmadikat pedig valamelyik rászoruló rokonának.