Mészöly Géza harmadszor is leülne a lilák kispadjára - interjú

Bevallom, naponta figyeltem az interneten az álomcsapat voksolását – mondta Mészöly. – Nem tagadom, reménykedtem, hogy a szurkolók nem felejtettek el. A vége felé már bíztam a sikerben, hiszen egyre többen mondták, Géza, te vezeted a listát.

Mit gondol, a szurkolók miért önt választották? Elég erős volt a felhozatal…

A szurkolók nem felejtenek. Az akkori Újpest szerethető volt, igaz, bajnokságot nem sikerült nyernünk, de az ezüstök is szépek voltak, ráadásul látványosan futballoztunk.

Látva a dream team összeállítását, mit szól hozzá?

A drukkerek értenek a focihoz. A „csapatomba” a legjobb futballisták kerültek, erősebb gárdát, képzettebb és jobb labdarúgókat magam sem tudtam volna a kezdőbe tenni, persze a kispadra ültetettek is gond nélkül beszállhatnának a mérkőzésbe. Tehát számítok Litauszkira, Eszenyire és a többiekre.

Miért, lesz valódi meccs is?

Bízom benne, hogy edzőként össze tudom trombitálni a fiúkat, hiszen legtöbbjük még edzésben van. Kovács Zolival, Szlezákkal vagy Fehér Csabival magam is együtt rúgom a labdát a lilák öregfiúkcsapatában, tehát ha kell, játékos-edzőként magamra is számíthatok. Már felvettem a kapcsolatot Pipi bácsival (Ambrus Imre, az ÚFC öregfiúk-menedzsere – a szerk.), megkértem, szervezzen nekünk egy mérkőzést. Most amúgy is dübörög a retró, és nincs mese, mi is már retró slágerek leszünk lassan.

Ha már az álomcsapat kispadját megkapta, lenne még az újpes­tiek vezetőedzője?

Miért ne? Végül is három a magyar igazság. De félre a tréfával, az ajtót én nem csaptam be magam után a Megyeri úton. Ha szükség van rám, állok a kihívás elébe, ugyanis a szívem még mindig visszahúz Újpestre.