Pogány László nem érti, miért mellőzik Détárit

A téli hidegben igencsak fáj a térde, ezért óvatos az öregfiúkfocival az egykori Fradi-ász, Pogány László, aki olyan nagyságok társaságában kergette a labdát, mint Nyilasi Tibor, Ebedli Zoltán, Bálint László, Martos Győző.

– Valamennyien rendszeresen eljárnak hozzánk a budaörsi családi házunkba – mesélte az FTC-ben tizennégy évig futballozó,

64 esztendős balszélső. – Sütögetünk, főzőcskézünk a kertben. Olykor Détári Lajos is tiszteletét teszi. Az ő mellőzését a magyar futballból egyébként alapvető tévedésnek tartom.

A mai Fradit szemlélve he­lyes döntésnek tartja, hogy a vezetőség lecserélte Thomas Doll edzőt, mert csak sorra vásároltatta a külföldi játékosokat, de ettôl nem vált acélosabbá a csapata.

– Doll utóda, az ukrán Szergej Rebrov más kávéház, nem tűri a lazítást. Ha valamelyik játékosa öntelt, lecseréli vagy be sem teszi a kezdő tizenegybe. Kedvencem a macedón Sztefan Szpirovszki, aki Gera Zoltán technikai képzettségétől ugyan messze áll, viszont remekül lát a pályán – teszi hozzá.

Pogány szerint kezd állandóvá formálódni a Fradi, noha az ő idejükben az volt a meglepő, ha egy-egy idény elején új játszótársat mutattak be nekik. Amúgy figyelemmel kíséri az NB II-es Budaörs szereplését is, mert a trénerüket, Bognár Györgyöt kedveli.

– Szókimondó ember, akiből ebben a sportágban kevés van.

Egykori játszótársai egyébként máig Hangyának becézik.

– Rajtam kívül korábbi csapattársamat, Takács Lacit is így hívják. Olykor egymás között szőttük az akciókat, amire a többiek dühösen reagáltak.

A volt támadó fél éve nyugdíjba vonult, az utóbbi időszakban a budaörsi önkormányzatnál dolgozott.

– Mostanában a feleségemmel el­megyünk egy-egy hangulatos kirándulásra, egyszóval jól megvagyok.