Tóth Potya bújtatta Gobbi Hildát és Latabárékat - interjú

Úgy tudjuk, Tóth Potya ugyanolyan adatgyűjtéssel készült a meccseire, mint később Valerij Lobanovszkij, a szovjet labdarúgó-válogatott kapitánya.

Ezt hallottam én is – válaszolja a mártír tréner unokája, a 66 éves Tóth István, aki végre elárulja, honnan ered a Potya névkiegészítés. – Nagypapa olyan házban nőtt fel, ahol két Tóth család élt. A két István nevű fiú sok rossz fát tett a tűzre, ezért a szlovák származású Tóthék azt javasolták, Potykával különböztessék meg a nagypapát, akinek nevéből később kikopott a k betű.

Edzőként felnézett rá a szakma, két kapitány, Illovszky Rudolf és Baróti Lajos is szellemi elődjét tisztelte benne.

Sokat tett a Fradiért 1925 és 1930 között, majd háromszor dolgozott az olasz Triestinánál, az 1931–1932-es bajnoki ki­írásban pedig az Internazionale alkalmazta. Tisztán látta, hogy sztárok sokasága fo­cizik a kék-feketéknél, ám olyan „zongoracipelőjük” nincs, aki kiszolgálná őket. A későbbi világhírű olasz válogatott, Sandro Mazzola édesapja, Valentino is játszott a keze alatt.

Akár magyar szövetségi kapitány is lehetett volna?

Igen, csakhogy 53 éves korában kivégezték. A Dallam ellenállási csoport tagjaként, tartalékos főhadnagyként menleveleket állított ki üldözött embereknek a honvédelmi minisztériumban, továbbá megpróbálták megakadályozni, hogy a németek és a nyilasok felrobbantsák a budapesti hidakat. A Telepes utcai házában a zsidók időleges me­nedéket leltek, a vészkorszakban például a színész Gobbi Hildát és Latabárékat is bújtatta.

Netán elárulták?

Nem. Amikor újfent a Fradinál edzősködött, a Dallam amerikás magyar szervezője, Kovács Pál főhadnagy az 1944 karácsonya előtti vacsorán kicsit sokat ivott, és a hölgyeknek akart imponálni, ezért mesélt a Dallamról.

Következmény?

Nagyapát is letartóztatták. A Gestapo Fő utcai épületében, majd a Várban lévő belügyminisztérium pincéjében őrizték. A Lánchídon kísérték oda, az egyik nyilas fegyveres szólt neki, meneküljön, nem figyel rá. Ám a nagyapám a barátja nélkül nem akarta otthagyni a menetet.

Példátlan tett.

Amiért az életével fizetett. A BM-pincében őrzött százötven fogoly első harmadát 1945 februárjában kivégezték – köztük őt is. Nagymamám a zsebében talált törött szemüvegéről azonosította a holttestét.